Payr Sándor: Szenczi Fekete István, a hitehagyott püspök. Egy viharos életpálya I. Lipót és Thököly korából. Sopron 1918.

I. Származása és tanuló évei Szenczen, Kassán és Wittenbergben

ß — miként Szenczi Molnárnak 1608. írja az egyik atyjafia — „az korporisták addig futak az urat, kiveszték közülünk." Szenczi Szíjgyártó Lukács még 1610. is arról panaszkodik, hogy szülővárosában „az szegény nép ubiquitariorum contagiosa lue confectus." (Sz. Molnár A. napi. 5. 97. 283. 310. 335. 358.) Szenczrőí a hírneves Molnár Alberten kívül is több tanult ember került ki, így Szenczi Csene Péter somorjai püspök-lelkész, Szenczi Szíjgyártó Lukács nagymegyeri ref. lelkész, Szenczi Kertész Ábrahám váradi nyomdász. És Wechelius András bécsi könyvárus és nyomdász is sokszor megfordult Szenczen, aki 1650. Somorján nyomatta ki a dunántúli evangélikusok agendáját, később pedig Kőszegre vitte át a könyvnyomdáját. A kis protestáns városkában tehát eléggé élénk volt a szellemi élet. Szencz is Szered, Sempte, Majtény, Felsőszeli, Németgurab, "Pataháza stb. evang. gyülekezetekkel a pozsonymegyei magyar esperességhez tartozott. Pálházi Göncz Miklós püspöksége idején Udvary Miklós volt a lelkésze, kis gimnáziumának pedig a fiatal, tudós Csajkay Mihály a rektora. (Fabó, Cod. dipl. 76. 104. 130. 134). Végzetes lőn azonban Szenczre nézve is földesurainak, Thurzó Ádámnak és Mihálynak hitehagyása (1628), akiket, hogy a botrány még nagyobb legyen, ezen a csúfos uton 1630 a kerület püspöke, Brunswick Tóbiás szeredi lelkész is követett. Brunswicket harmincadosnak tette be Pázmány Galgóczra, a vele áttért Pintér Márton lelkészt pedig éppen Szenczen a jegyzőséggel jutalmazták. A két Thurzó azután elűzte uradalmaiból a lelkészeket, Klanicza szerint Szencznek sem volt 1635 körül lelkésze. Ilyen szomorú, botrányos dolgok történtek Pozsony és Nyitra megyében, midőn Fekete Márton szenczi nemes polgárnak és nejének Poór Katalinnak 1636-ban fiúgyermeke született, akinek a szent keresztségben István nevet adtak. Evang. lelkész nem lévén a városban, ott helyben, vagy valamelyik szomszédos községben egy nagyratörő plebánus, Szelepcsényi György, a későbbi hírhedt esztergomi érsek keresztelte meg a