Payr Sándor: Szenczi Fekete István, a hitehagyott püspök. Egy viharos életpálya I. Lipót és Thököly korából. Sopron 1918.

II. Fekete a kőszegi rektor és magyar lelkész

felét fogják az új kollegának átengedni. Musay erre megjegyzi, hogy a régi kánonok szerint nem szabad a rendes fizetést megcsonkítani. Fisztrovich maga kért segítséget maga mellé, a magistratus csak igy gondolta reá magát, hogy ő kegyelme könnyebbségére legyen kollegája, a minthogy ezután szolgálata is csak félannyi lészen, mint eddig volt. Fekete is keveselte a 12 köböl gabonát s a tanács megígérte, hogy a többire refusiót fog tenni. „Mind ezek beő szókkal meglévén, annak utánna Svetics uram házától directe közönségesen mentenek eő kegyelmek az nemet templomban, a holott Fekete uram solemniter az egyházi tisztre inauguráltatott. Kit' Isten szent igéjének terjedésére szerencséltessen! Ámen". Kőszeg város jegyzőkönyve így örökítette meg Fekete felavatási ünnepélyét. S a jó kívánság bizonyára őszintén fakadt a szivekből. Kollegája, a jó Ensel János továbbra is rektor maradt Kőszegen egészen 1667-ig, amikor őt is lelkésznek hívtá.k Meszlenbe. Időközben Löhner is második német lelkészt hivott maga mellé Gärtner Menyhért személyében. A felavatás költségeit, amint erre később hivatkoznak is, a kőszegiek fizették. Fekete, az új pap buzgón vette a dolgát és volt is elismerés érte. Héra György kőszegi polgár 1663. nov. 23. kelt végrendeletében az eladott házának árából fennmaradó összeget oly célra hagyja, hogy állandóan két magyar prédikátora lehessen a gyülekezetnek és pedig csák is a meg nem változott Augustana Confessión levő lutheránus. A Staygerban levő egy vödör szőlőjét is, melynek felét elhalt felesége már a magyar prédikátornak hagyta, most ő egészen nekik testálja; a szőlő árát a mészáros céh kezelje s évenként kamatúi annyit érő hus adassék a két magyar prédikátornak. Feketének ezenfelül még négy köböl búzát is hagy Héra és amivel adós ő kegyelme, azt is odaengedi neki. (Gyül. lev.) Kedves és bizalmas embere maradt Fekete Witthyédynek is, aki az 1663. év őszén urának, Zrínyi Miklós grófnak hadi készületeivel volt elfoglalva.