Payr Sándor: Telekesi Török István ... 1666-1722. Egyháztörténeti monográfia. Budapest 1896. (Különlenyomat a Protestáns Szemle 1895. évi VII. évfolyamából)

VI. Egyházvédő és építő munkája a szatmári béke után. A pápai és sobori egyházakhoz való viszonya. A soproni iskola javára tett alapítványa

rencsétlen eretnekek, a mellett hogy egyházaiknak már 1681 előtti létezését is kétségtelennek állították, elég vakmerők voltak még a soproni XXVI. t.-czikknek ezen szavait is a magok javára magyarázni: «Azon templomok végre, melyeknek tényleges birtokában vannak az ágost. és helv. hitvallás követői, továbbra is náluk maradjanak*. De őszintén kimondja III. Károly eme rendelete, hogy e szavak csak azon megyékre vonatkoznak, a melyekben nem jelöltetett ki két-két artikuláris hely, mert különben, ha e határozat az artikuláris helyekkel bíró megyékre is kiterjesztetnék, úgy ez a kegyelmes cs. kir. szándékkal, mely a vallásgyakorlatot megszorítani akarta, határozottan ellenkeznék, midőn ily megyékben az itt tényleg bírt templomok mellett még más két ezeken felül reá adott artikuláris helylyel is dicsekedhetnének. A legszigorúbban parancsolja tehát ő felsége a megyének, hogy Geresd, Ládony és Sobor papjait és tanítóit, ha csak magánéletet nem akarnak itt folytatni, 15 nap alatt más helyekre száműzze; a templomokat, iskolákat és egyéb egyházi épületeket pedig a kulcsok átadásával és időközben való minden rongálás nélkül katonai karhatalom kíséretében az ellenszegülőktől királyi kegy vesztés terhe alatt szintén 15 napon belől vegye át.

1 E szigorú rendelet ellenére is csak két évvel utóbb engedték elvenni templomukat a soboriak. A meddig lehetett, védték és tiltakoztak. Sobor és egyéb falvainak vallásszabadságáért folytatott küzdelemben a vezető természetesen maga a földesúr, Török volt. A királyi disgráciával való fenyegetés tehát neki szólt első sorban. Forrásunk a sobori egyház megmentése körül való fáradalmait első helyen említi.

2 A többszörös szigorú királyi rendeletekkel Török sem daczolhatott sokáig. A maga házi kápolnájára kellett tehát szorítkoznia és udvari papot tartott. Ilyen udvari papja volt Egyeden Vásonyi Márton a Halléban tanult, Győrött tanárkodott és utóbb Vadosfán működött jeles pap, a ki Franke több munkájának átültetésével, egyházi énekével stb. tette magát nevezetessé.

3 Hogy a házi kápolna ajtai a jobbágyság előtt is akárhányszor megnyíltak, azt Töröknek nemcsak eddigi buzgalmából következtethetjük, hanem a pesti bizottmány aktáiban is felpanaszolják ezt ellenségei. Ezeken kívül patronusi viszonyát Vadosfához, mely mint artikuláris hely, kevésbbé szorult védelemre, és Győr1 Farkas M. A n.-geresdi ev. gyülek. tört. Sopron, 1885. 13—17. 1. 2 Torkos A. i. h. 93. 1. 3 Hrabovszky Gy. Presbyterologia II. 355. 1. Új magyar Athenás 802. 1. és Fábri Gergely éleiében a 26. 1.