Payr Sándor: Telekesi Török István ... 1666-1722. Egyháztörténeti monográfia. Budapest 1896. (Különlenyomat a Protestáns Szemle 1895. évi VII. évfolyamából)

VI. Egyházvédő és építő munkája a szatmári béke után. A pápai és sobori egyházakhoz való viszonya. A soproni iskola javára tett alapítványa

pököket mertek választani excellentissimus czímmel és a hires rózsahegyi zsinatot tartották (1707.), a dunántúliak soha sem élveztek. Itt csak két esperes, a győrmegyei és kemenesaljai kormányozta messze vidékre kiterjedt egyházmegyéjét, csekély számú világi patrónus támogatván őket munkájukban. Rendszeresített felügyelői hivatala sem volt ekkor még a kerületnek, ilyen csak 1735-ben lesz OstfTy Mihály megválasztásával. De volt ennek pótlására egy telekesi Törökje, a ki még több volt: vezető, védő és tápláló dajkája az árva ekklézsiáknak. A szatmári békekötés után pedig ismét rendszeresen és korlátlanul indult meg az üldöztetés, templomfoglalás és térítés. E békekötés harmadik czikkelyében általánosságban csak annyi foglaltatik, hogy ő felsége a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényeket híven meg fogja tartani s nyitva áll az út bárki előtt, hogy sérelmeivel a király vagy országgyűlés elé folyamodjék. Persze nagy itt a különbség a szerint, a mint a király az 1608. és 1647. évi vagy pedig az 1681. és 1687. évi törvényeket fogja megtartani. No, a tanácsosai rávették, hogy III. Károly még az utóbbiakat sem tartotta meg. Már a koronázó 1712. évi országgyűlésen ott állanak őseink sérelmeikkel Ráday Pál vezetése alatt a király előtt, ki kegyesen is fogadta őket. De azután a klérus másként világosította fel a királyt. Hiszen voltaképen — a mi nem új dolog — nekik lehet sérelmekről beszélniök, nem a protestánsoknak. Ezeknek papjai artikuláris helyekről máshova is kimennek szolgálni. Az evang. nemesek az elűzött papokat pártfogásukba veszik, kastélyaikban rendes isteni tiszteleteket tartanak és ezekre jobbágyaikat is bebocsátják. Égbekiáltó törvényszegés a Lipót explanatióján rágódó klérus előtt, de a régebbi békekötésekre hivatkozó protestáns ehhez jogot tarthatott. Innen az éles összetűzés. Az 1701. királyi rendeletre támaszkodva vitatták a katholikusok azt is, hogy a soproni országgyűlés kedvezményei a véghelyekre és a török által bírt területekre nem terjednek ki. Országos perlekedés folyt a felett is, mely helyeken volt már 1681 és a Rákóczy háborúja előtt evang. valiásgyakorlat, mert a templomok sorsa ettől függött. így Vas- és Sopronmegyékben sem akartak az evangélikusoknak szabad vallásgyakorlatot engedni a két artikuláris helyen kívül sehol sem. És Töröknek, az amnestiát nyert kurucz felkelőnek újra szaporodik a bűne, mert ő evang. hitfeleivel tart, jogait nem hagyja, az üldözöttek előtt kaput tár, s pénzzel, tanácscsal segíti a szorongatott egyházakat. Az üldöztetések pedig nem csekély mértékben indultak meg nyomban a békekötés után, mert a dunántúli ágost. és helv. hitv. evang. status