Payr Sándor: Telekesi Török István ... 1666-1722. Egyháztörténeti monográfia. Budapest 1896. (Különlenyomat a Protestáns Szemle 1895. évi VII. évfolyamából)

IV. Telekesi Török István szerepe II. Rákóczy Ferencz hadjárataiban. A fejedelem kormánytanácsosa lesz és egy dunántúli huszárezred vezénylő ezredese

elfoglalta, nagy veszedelem jött ismét Török házára, Egyedre és a szomszédos falvakra. S alig, hogy megrémült családját biztos helyre vihette, Rozsnyóra kellett sietnie, hol deczember 18-án az országtanács kezdette meg üléseit s nem kisebb dolgokat tárgyalt, mint a XIV. Lajos, franczia királylyal való szövetségnek határozottabb körvonalozását s az osztrák háztól való teljes elszakadásnak tervét, úgy hogy e tanácskozás az ónodi országgyűlésnek volt közvetlen előkészítője. Ezrede ezalatt otthon Kisfaludy és Bezerédy ezredével együtt áttörvén a Rábavonalon, ismét Szombathely és Kőszeg ellen nyomult.

1 A következő 1707. év eseményeiről, a mely évre a dunán túli hadjáratok súlypontja esik, magának Töröknek leveléből értesülünk, melyet Bercsényi Miklós főgeneralisnak Pápáról márczius 17-én írt. «Rozsnyóról (a fentebbi gyűlésről) — írja magáról — általjővén az Dunán Ngtok parancsolatja szerént az Dunán innénd való (jobbparti) megszomorodott és elrémült földet elegendő segétség felől minden nemes Vármegyékben assecurálván, bíztattam minden igaz confoederatusokat; az mint hogy ezen bizodalmaktúl s igaz hazafiuságoktúl viseltetvén : sok szép, dicséretes, ellenségi ellen tett actusokkal dicsekedhetnék ezen föld*. Tovább azután földiéit, a dunántúliakat, dicséri, nevezetesen a Csobáncz várába szorult maroknyi magyarságnak hősi tettét adja tudtára a főgeneralisnak. De egyúttal a szegénység iránt érzett részvéttel — a népről reá ragadt hamisítatlan rábaközi dialectusban — írja le az itteni földnek nyomorúságát is e háborúk alatt. «De megvallom — írja tovább — diffidentiája nagy vagyon ennek az földnek: minthogy az sok biztatás után segítségre ezen nagy erő ellen két regementnél több nem jövő által, és így eleiben nem állhatván: valamerre az Hímet ment, olly megsirathatatlan pusztítást, rablást, tett, mellhez hasonlót még nem értünk. Ebbéli nagy szomorúságokat nem kevésbbé öregbéti az vörös-pénznek kedvetlen circulatiója s az fejérnek totalis abrogatiója; holott az szegény embernek, ha még volna valamicskéje, az kit az ellenségtől megmenthetett röjtögetésivel: erőszakosan elvészik tüllö. Az tisztviselő urak, fő- s némely rendek semmieket csak áruban sem bocsátják, nemhogy eladnák. Majd már egy köböl gabonát, egy funt hust, egy ital bort nem találnyi, hanem mindent kemény executiókkal, extorsiókkal az szegénységtül préselünk ki. Az vitézlő rend sem talál maga ruházatjára, betegségének győgyéttatására rajta (a rézpénzen) semmit is; tudok már sokakat, hogy fejérruhájáért, lábbeliért fegyverét adta. 1 Thaly K. Dunántúli hadjárat. 16. 1.