Payr Sándor: Egyházi beszéd. Sopron 1891.

itt eszünkbe jut a régi pogányok botor szokása, kik sirató asszonyokat fogadtak halottaikhoz és az elsirt könyeket edénybe gyűjték össze. Oh ne pazaroljuk a könyet! Drága gyöngye az a léleknek, ha tiszta, nemes érzelmeket tükröz vissza a szemekből ós szavak, jó cselekedetek tesznek arról bizonyságot. Legyenek a mi könyeínk is igazi Krisztusi könyek, melyek a fájdalom ós részvét óráiban ott ragyoknak szemeinkben;* de csakhamar felszáradnak a buzgalomtól, a melylyel a siralmas állapotokon segíteni, a sebeket orvosolni igyekezünk. Ilyen könyeket, ilyen részvétet vár tőlünk az emberiség, ilyent a család, a hon ,és az egyház. Égi harmat legyen a köny szemeinkben, mely éltetőleg hat ott, a hová hull; legyen felhő, mely esőcseppjeivel megtermékenyíti a földet; legyen csergedező forrás, mely a merre foly, éltet, növel, üdít. Az igazi munkás részvét és könyörület cselekedeteiben felszikkadt könyek voltak Jézus könyei s ilyeneket hullatni méltó volt az ő nagy lelkéhez, mert könyeiből is szellemi nagysága tükrözik felénk. Tekintsünk azért minél gyakrabban e lelki tükörbe, tamiljuk meg ebből mi az igaz részvét, mi az igaz fájdalom. S ha majd mint ő, mi is olyan könyekkel áldozunk, akkor megértjük igazi tartálma szerint vallásunknak szent parancsolatját: „Sírjatok a sírókkal!" Amen.