Payr Sándor: Az Ágostai Hitvallás története Magyarországban. Sopron 1930.
IV. Az Ágostai Hitvallás az elnyomatás és a pietizmus korában.
Keresztény szüléktől Ember születtettem S a kereszténységben megh kereszteltettem. Chrisztusnak szent Annyát mindenkor tiszteltem, De Luther Mártonjában én soha nem hittem. Mindazáltal hidgyed, butsut én nem járok, Sem indulgentiát bizony nem vásárlók; Idvözült szenteknek Tisztességet adok, De én eő közülök edgyet sem imádok. Mert soha nem voltam s nem leszek pápista, így hasonlóképen nem is Calvinista; Hanem csak egyedül hiszek .Christusomban, Ki érettem megh holt, üdvözülök abban. Jól ítéltein, midőn az ilyen hittani álláspontot, a konfessziók iránt való közönyösséget nálunk nem a pietizmus hatásának, hanem még a régi felekezeti harcok visszahatásának és a vallási syncretismus bizonyos nemének tekintettem. Azóta ugyanis dr. Révész Imre kimutatta, hogy ez a vers nem is magyar eredetű, hanem már a XVII. század elején el volt terjedve a déli német katonaság körében. 73 Jóval később lesz az, hogy a helytartó tanács 1763. szigorú rendeletet ád ki a libertinismus és a vallási indifferentismus ellen, a r. kath. papok pedig sokat dörögnek az «aufkläristák» ellen. Az Ágostai Hitvallás új fordítását a magyar evangélikusok 1740-ben hálával és nagy örömmel vették Sz. Bárány György kezéből. Torkos András győri lelkész is, midőn Újszövetség-fordítását «a görög textus kútfej éből» 1736. kiadja, tudatosan és büszkén írja a címlapra neve mellé: «A meg nem másolt Augustana Confessio szerint való Győri Eklésiának mostani Prédikátora.» Ennek fia, M. Torkos József, a tudós soproni lelkész, midőn az arcképét rézmetszetben 1760 körül kiadják, a díszes keret sok szép jelvénye közé legfelül a Biblia mellé oda véseti a másik könyvet is A. C. (Aug. Confessio) felirattal. Mikor hetven évi szünet után Dunántúl 1742. ismét püspököt választanak, Tóth Sipkovits Jánostól «a meg nem másult (invariata) Aug. Con73 Freytag Gustav, Bilder aus der deutschen Vergangenheit. IV. k. Révész I. Hit és Élet 1923. 141. 1.
