Payr Sándor: Luther és az egyházi ének. Debrecen 1928. (Különlenyomat a Theologiai Szemle 1926. és 1927. évfolyamából)
II. Luther, a zeneértő.
önfeláldozás, a jellemerő, egész fel az istenimádásig". Kozma Andor pompás versét, „Az ördögűző téntát" Luther sugalta. E sorok írója is a reformátor iránt való rajongó szeretetből merészkedett ifjú korában Hans Sachs híres versét: „A wittembergi fülemilét" lefordítani. 41 Még Radó Antal is a világháborúban „Wacht am Rhein" költeményében Németországhoz szólva Luther énekét idézi : Te, melynek földjén jámbor tisztben Tanulta szittya ifjúság : „Erős várunk nekünk a2T Isten" — A magyar vallás himnuszát. A viharos mult időkben lutheránus és kálvinista többször szállt perbe egymással. De Luthernek három éneke : az Erős vár, a Jövel Szentlélek és a Mennyből jövök összetartá őket, talán ersősebben, mint a nápolyi gályákon az erős vasbékó, melyet Luther és Kálvin papjai egymáshoz vasalva hordoztak lábukon. Baja Mihály debreceni lelkész „A gyermek Luther" című kedves költeményében már az énekest köszönti benne : Ki az a fürge iskolás fiúcska, Ki házról-házra járva, Eisenachban Énekléssel keresi kenyerét ? Vékony ruhája nyűtt, kopott, Rég nem toldozta hű anyai kéz. S Baja Mihály még a „Luther Wartburgban" és a nagyhatású „Luther és a Biblia", valamint a reformáció ünnepére írt ódáival is szép emléket emelt a reformátornak. Szintén így Szilágyi Dezső is a Madách szavaira épített „A nagy kazánfűtő" című remek költeményével. GyökÖssy Endre, a szintén református költő pedig ismét az Erős vár rendkívüli hatásáról tesz tanúbizonyságot: Még nem értettem, hogy ki vagy, Mint apró csöndes szarvasi diák, De ott hallottam nagy hamar Valami bátor, szent melódiát. S mintha megnyílt volna a mennybolt: — Luther, az a te éneked volt! S mikor a templom orgonája Zúgott ez ének ritmusára És zengte véle száz, meg száz ajak : „Erős várunk nekünk az Isten 1" — Luther, először akkor láttalak ! Luther éneke és dallama, ez a musica sacra ragadta el és hangolta énekköltésre a mi jó lutheránus poétáinkat is : Székácsot, Győry Vilmost, Sántha Károlyt, Csengey Gusztávot, Torkos Lászlót, Vojtkó Pált, Porkoláb Gyulát, Vietorisz Józsefet. Luther nagysága fakasztá ki Reményik Sándor lelkéből is „Az óriás" hatalmas ódáját. A reformáció emlékünnepe is évenként hány lelkes poétát szólaltat meg, hogy visszhangot adjanak a wittembergi kalapácsütéseknek. Ezekből az ünnepi dalokból is újra meg újra az Erős vár hangsorai csendülnek ki. Befejezésül oda térek vissza, ahonnan kiindultam : Luther szellemi nagyságában és hatalmas vonzó egyéniségében nagy része volt az ő Istenadta kiváltságos költői és zenei talentumának. Ez fogott meg minket, magyarokat is. A búcsúhangot, a záróakkordot a szintén Luther lelkéből lelkedzett soproni poétának, a theologusok Győry Vilmos-köre alapítójának, a korán elhunyt Vojtkó Pálnak remek szép ünnepi ódájából veszem : Egy régi dalnak áriáit hallom, Hat, gyújt s marad, mi egykoron vala, Régi a dal, de mindig új marad ; Mikor zengé Luthernek ércszava, — S bár sóhajként lebegjen gyenge ajkon, Szent zsolozsmánk, ősi énekünk : Vagy mennydörögje millió ajak : Erős vár a mi Istenünk. Payr Sándor. 41 A mi Otthonunk könyvesháza. 1. szám. Pozsony, 1893. Debreczen szabad királyi város és a Tiszántúli református egyházkerület könyvnyonida-vállalata'1927—661
