Payr Sándor: Luther és az egyházi ének. Debrecen 1928. (Különlenyomat a Theologiai Szemle 1926. és 1927. évfolyamából)

II. Luther, a zeneértő.

Ez a második fordítás jobb az elsőnél. Az eredetinek régies, és egyszerű gyermekies hangját eléggé híven utánozza : Nincs-e senki e világon, Óh, én szerelmes Jézusom, Ki tégedet befogadjon ? Édes Megváltó Krisztusom, Nincsen-e meleg helyecskéd, Jövel, csinálj csendes ágyat Sem gyengén rengő bölcsőcskéd ? Szívemben magadnak házat. Néked bársonyod s tafotád, Én lelkemnek rejtekébe, Asszú széna lágy párnácskád ; Zárkózzál bé szekrényébe, Noha nagy dicső király vagy, Hogy el ne felejthesselek, Mostan, imé, mely szegény vagy. Sőt örökké dicsérjelek. Kár, hogy a református egyház ezt nem Luthernek ismeretes eredeti szép dallamára énekli. És nem is az ősi világi dallamhoz tért vissza (im thon wie man umb krenze singt), amelyre kezdetben énekelték s melyet Luther énekeinek weimari kiadása is (35. k. 524. 1.) közöl, hanem valamely ismeretlen, Szügyi József szerint német eredetű dallamot választottak hozzá. A református Gönczy és az evang. Uj Zengedező a XVIII. században is ugyanazon szöveggel közlik Luthernek ezt az énekét, de a reformátusok az idegen kezdő strófát is megtartották. Nagy kár volt, hogy a régi dunántúli énekeskönyv szerkesztésekor 1805-ben Matkovich Pál és társai ezt az éneket összeolvasztották Luther másik hasonló karácsonyi énekével (Vom Himmel kam der Engel Schar), s így lett az első versszak új alakja ez: Mennyből jővén az angyalok, Tőlök hallak a pásztorok E hírt, mely minden népeknek, örömöt hoz bús szíveknek. Az összeolvasztás nem éppen rossz, de Luthernek egy énekét mégis elsikkasztja, mely eddig 56. sz. alatt külön is megvolt az Uj Zengedezőbe^n. Az új dunántúli énekes szerkesztői 1911-ben mind a kettőt felvették. Kis János püspök a racionalizmus hatása alatt 1811-ben az Erős várral együtt Luthernek ezt a szép karácsonyi énekét is kihagyta a győri énekeskönyvből. Mennyi kedves érzéstől, emléktől és hiterőtől fosztotta meg ezáltal a gyülekezeteket! Tettét meg is bánhatta, mert 1831. évi agendájában úrvacsoraelőtti fohásznak Luther e szép karácsonyi énekének két versszakát vette fel : Óh, kedves vendég, nálam szállj, Bűnömtől ne iszonyodjál! Jöjj be hozzám, te szolgádhoz, Szegény, megtérő juhodhoz. Kozma Andor legújabb fordításáról alább fogunk szólani. A szép szöveg és dallam megtetszett a magyar katholikusoknak is. Benne van Luthernek ez az éneke hangjegyeivel együtt a Cantus Catholici 1674. évi bővített (sőt talán már az 1651. évi első) kiadásában is. Ujabban Bogisich Mihály közölte szép, díszes hangjegyekkel ezt az éneket,

34 de tagadta Luthertől való származását. Más r. kath. hymnológusokkal Bogisich is azt állítja, hogy Luther ezt az énekét ebből a katholikus latin szövegből fordította : Illustris alto nuntio Apparuit pastoribus ; Quos mox ovanter talibus' Affatur ille vocibus. Hivatkoznak a morva Leisentritt János budissini kanonok 1567. évi énekeskönyvére (Geistliche Lieder und Psolmen), melyben ez az ének nemcsak latinul, de németül is megvan. A német hymnologusok azonban (Wackernagel, Koch és a weimariak) már régen bebizonyították, hogy Leisentritt a protestáns énekeskönyvek ellensúlyozására szerkesztett hasonló katholikus gyűjteményt s ebbe 34 Bogisich, Szegedi F. L. egri püspök énekeskönyve. Bp. 1886. 51. 1.