Payr Sándor: Luther és az egyházi ének. Debrecen 1928. (Különlenyomat a Theologiai Szemle 1926. és 1927. évfolyamából)
II. Luther, a zeneértő.
Erdődön lelkész volt s az erdődi zsinaton 1545. mint tokaji lelkész vett részt. Egyetlen érdekes levele maradt fenn, melyet Eperjesről 1543. dec. 8-án írt Melanchtonnak. 13 Toldy Ferenc és Szilády Áron Batizinak tulajdonítja a Luther éneke (Nun bitten wir den heiligen Geist) alapján készült pünkösdi éneket: Jer, mi kérjünk Szentlelket. Debreceni Ember Pál szerint pedig ezt az éneket is Skaricza Máté fordította volna. Horváth Cyrill viszont az ének versformáját olyan gyarlónak ítéli„ hogy csak Gálszécsi István lehetett a fordítója. Szilády szerint Toldy nem ok nélküi tulajdonította ezt Batizinak. És ha ennek szerzőségét határozottan megállapítani nem is lehetne, akkor figyelmet érdemel ennek az éneknek Batizi másik szép pünkösdi énekéhez való viszonya, melynek kezdő sora : „Jövel szent lélek úr isten, lelkünknek vígassága". Szilády kimutatja, hogy ennek több sora szó szerint megegyezik a másik ének soraival. Tehát Batizinek ez a szép éneke, ha nem is közvetlenül, de egy régibb fordítás alapján mégis Luther énekéből készült. A Dévaival Wittenbergben járó Batizi bizonyára ismerte Luther énekeit. És Luther példáját követte akkor is, midőn a régi „Christus surrexit" alapján írta szép húsvéti énekét L „Krisztus feltámada, Ki értünk megholt vala". 14 Heltai Gáspár is, ki 1543 elején ment ki Wittenbergbe, még életben találta Luthert. Ez az erdélyi szász születésű bibliafordító és könyvnyomtató, akinek német volt az anyanyelve, bizonyára szorosabb viszonyba lépett a reformátorral.. Heltai is Aesopus meséit dolgozta át szellemesen, miként Luther és ő is hangjegyekkel adott ki énekeskönyveket, amint ezt Luthertől látta. A magyar nyelvben ő maga is gyengének mondván magát, Luther énekeinek lefordítására nem mert vállalkozni. De Vigasztaló Könyvecskéjében mégis lefordította Luthernek egy verses mondását: Ich lebe und weiss nicht wie lang, Három dolog kínoz engemet, Ich muss sterben, weiss auch nicht wann, Halnom kell s nem tudom az időt; Ich far von dann, weiss nicht wohin, Elmegyek, nem tudom a helyet, Mich wundert, das ich so frölich bin. Hogy vennék valamely jó kedvet. Luther ezt a régi pogányos mondást keresztyén szellemben így javította ki : „Ich fahr und weiss Gott lob, wohin, — Mich wundert, das ich so traurig bin." Heltai pedig így fordította ; Víg vagyok és nem szomorkodom, Halnom kell, ezt igen jól tudom ; De mivel tudom, hova megyek, Ezért vészek igen jó kedvet. Eredetileg ez a vers, már a régi egyházi atyák mondása volt latin nyelven : Qui de morte cogitat, mirum quod laetatur. És ebből lett a későbbi: Tria sunt vere, que faciunt me sepe dolere. A szerzetesek tartották fenn s a XV. században már német fordítása is volt, melyet a keresztyén felfogásnak megfelelően Luther igazított ki. 15 Heltaival egyidőben volt Wittenbergben végül a magyar énekesek közül Szegedi Kis István is. Az egyetemre 1543 márc. 22. iratkozott be, itt szerzett doktorátust és Skaricza szerint már itt bizalmas barátja volt Heltainak. Szegedi Kis már mint jó zenész jött ki Wittenbergbe. Krakkóban tanulta meg alaposan a muzsikát, aminek itthon nagy hiányát érezte. Skaricza szerint „a zene tudományának nyilvánosan való tanítását hazánkban Szegedi kezdte meg". (Skaricza— Faragó 11. 1.) Az ilyen zeneileg képzett theologust kétszeresen is érdekelhették Luther énekei és dallamai, sőt, amint látni fogjuk, a Luther családi körében szokásos házi muzsika is. S midőn Skaricza őt mint Luther szorgalmas hallgatóját :3 Zeitschrift für Kgesch. XII. 190. Payr S. Batizi és Melanchton. Ev. Ehi Élet 1915. 412. Thury E. Batizi és a szántói iskola. Pr. Szemle 1915. 681. 14 Szilády, RMKT. II. 67. 416., 418. Horváth C. Luther énekei és első prot. énekszerzőink. Gragger R. Phil. dolg. Heinrich-Emlékkönyv. Bp. 1912. 42. 1. 15 Goedecke, Dichtungen von M. Luther 139. Szilády i. m. VI. 112. és 330. Weim. Luther-kiad. 35. k. 582. Thienemann, A XVI. és XVII. sz. német eredetű művei. 12. 1.
