Payr Sándor: A Perlakiak négyszázados ároni háza. Budapest 1905. (A Luther-Társaság LII. kiadványa)

Bevezetés

hog3

r a mint világi patrónusai is a kiváltságos nemesi osztályból valók voltak, úgy lelkészeinél is a veszélyes helyeken előnynek tekintse, ha ezeknek nemesi kiváltsága lelkészi működésüket fedezi és védi. A magyar reformátorok s általában a régebbi prot. lelkészek jó része nemes ember volt. A jobbágy fiára otthon az eke mellett lévén szükség, a földesúr engedelme nélkül a zsellérházat elhagynia és a tanulói pályára lépnie nem volt szabad. Révész Imre Dévai Mátyás reformátorunk életében jellemző példával bizonyítja ezt.

1 Bethlen Gábor a protestáns lelkészeket és mindkét nemű maradékaikat nemesi kiváltságokkal ruházta fel.

2 Mintegy előre érezte azoknak az időknek a szelét, a mikor az Úr szolgáinak arra is szükségük lesz épen úgy, mint Pál apostolnak szüksége volt a római polgárjogra, hogy a császárra appellálhasson. Nápolyban a magyar gályarab lelkészek azon a czímen is tiltakoztak pénzen való eladatásuk ellen, hogy ők magyar nemesek. De hát Kollonichnak a nemesi kiváltság is annyi volt, mint a törvényes alkotmány, városi autonómia, vallásszabadság és sok egyéb. A XVIII. században is püspökeink rendszerint nemesek voltak. Eleink ilyeneket választottak, hogy főpásztori hivataloskodásuk nemesi jogaikban is védelmet találjon.. így a középnemesi osztályból már sok jeles papja volt egyházunknak. Régi lelkészeink közt a Kossuth, Vidos, Berzsenyi stb. nevekkel is találkozunk. S amaz 1 Révész J. Dévai Biró Mátyás. Pest, 1863. 5. 1. s Sárospataki füzetek- 1864. évf. 726—728. 1. Warga L. A ker. egyház tört. II. k. 292. 1.