Payr Sándor: A Perlakiak négyszázados ároni háza. Budapest 1905. (A Luther-Társaság LII. kiadványa)

IV. A XVIII. században élt Perlakyak.

leánya: Zsuzsanna, Erzsébet (Frencsik Ádámné) és Krisztina (Lászlóné). A többször idézett predikáczió-gyűjteményben szintén van egy beszéde, mely igazán mintaszerű példánya a kis gyermek halálára mondandó halotti beszédeknek. Themája: De praematuro, attamen beato .parvulorum obitu quid docet spiritus Dei ? Arányos, szép felosztása, logikus menete, meggyőző érvei, úgy a bibliából, mint PJato, Seneca és Cicero műveiből vett találó idézetei elsőrendű, kiváló szónoknak tüntetik fel Perlakjr Jánost, ki csak 27 éves volt még, midőn e beszédét készítette. A XVIII. századbeli egyházi szónokok szokása szerint ő is használ még latin idézeteket s a themát és részeket szintén elmondja latin nyelven is. Kár, hogy kiváló theologiai képzettségének több emlékét nem hagyta reánk. d) /. Perlaky Gábor, püspök, nemesdömölki lelkész (1732—1786). Az elébbi Perlaky János és Bencsik Mária szülőktől született 1732. márcz. 16-án Gergelyiben. Középiskolai tanulmányait Sopronban és Pozsonyban végezte. Ez utóbbi helyen a jeles Szászki-Tomka János is tanára volt. Külföldre 1754-ben ment ki s itt Helmstädtben két évet, Tübingenben egy évet töltött.

1 A három évi egyetemi tanulmány útjáról hazatérő nagyremérryű candidatust várva várták itthon. Bárány János, a beteges püspök, a jeles ifjút saját édes atyja, az ekkor már sír szélén álló Bárány György, híres 1 Ráth Mátyás, Búcsúztató versek Perlaky Gábor superint. temetése alkalmára. Győr 1786.