Payr Sándor: A magyar protestáns gályarabok. Budapest 1927. (Keresztyén hithősök II.)

Bevezetés

Emlékezés a magyar protestáns gályarabokról. Szabadulásuk kétszázötvenedík évfordulóján. Gályarabjaink az úgynevezett gyászos évtizednek voltak hőslelkü hitvallói és vértanúi. Kiállott szenvedéseik az első keresztyének martiriumára emlékeztetnek a régi pogány császárok korában. A róluk való emlékezéssel mégis nem sebeket tépni, hanem Istennek hálát adni akarunk, hogy szivökbe rendíthetlen erős hitet plántált, mellyel a mai, sokszor oly gyenge és ingatag nemzedéknek a hithűségben örök időkre szóló példát mutattak. A 250 éves jubiláris ünnepen a hála és a kegyelet újítja fel emléküket. Adósaik vagyunk a szellemi örökségért, melyet reánk hagytak. És első hálatartozásunk, hogy emléküknek igazságot szolgáltassunk. Nem elég ugyanis, hogy vérükkel áztatták Ausztria, Stájerország, Karinthia és Itália hegyes, sziklás utait; nem elég, hogy csontjaik részben temetetlenül porladtak el Sicilia, Nápoly, Buccari, a velencei Lido, a svájci Chur földjén, vagy a tenger mélyébe vettetve oszlottak fel: hanem az újabb elfogult és célzatos történetírás még hitvallói hűségüket