Payr Sándor: A magyar protestáns gályarabok. Budapest 1927. (Keresztyén hithősök II.)

III.A gyászos évtized kezdete. Öt rendkívüli törvényszék három év alatt

égették. Drabik könyve miatt már az énekiró Kalinka Joakim püspök is vizsgálati fogságot szenvedett Pozsonyban. (Pauler II. 378. Századok, 1889. Prot. Szemle, 1890. 427.) A második vésztörvényszék Nagyszombatban volt 1672 május 13-án. Ennek az elnöke már Szelepcsényi volt s a célja a pozsonyi gyülekezet megsemmisítése Titius, Reiser, Sutoris, Horeczky lelkészeken és Pihringer káplánon kívül 21 pozsonyi nőt és 39 polgárt idéztetett meg. Hamis vádakkal a hűtlenség bűnét sütötték rájuk, fogságot szenvedtek, maguk által épített templomaikat, iskolájukat elvesztették; a lelkészek csak kivándorlással menthették meg életüket, vagyonukból csak 12 könyvet vihettek magukkal. Reiser Antal mint hamburgi lelkész kiadta a magyar protestáns lelkészek üldözésének történetét, a cimlap szerint hollandból fordítva, rézmetszetekkel. (H. n. 1678. Ujabb kiadása Lipcse, 1860.) Horeczky 1681-ben Komáromban volt lelkész és 1683-ban ismét a pozsonyiak hivták vissza. (Schmidt K. J. 94. 1.) Harmadszor 1673 szeptember 25-ére idézett Szelepcsényi Pozsonyba 31 felvidéki evangélikus lelkészt és Dunántúlról Losonczi Farkas János veszprémi református lelkészt és Szenczi Fekete István kőszegi evangélikus püspök-lelkészt. A két utóbbit saját gyülekezeteik vették védelmükbe és nem bocsátották el Pozsonyba. A megjelentek közt volt Kalinka Joakim illavai lelkész és püspök, az énekiró és Tarnóczi Márton divékujfalui püspök-lelkész, Kalinka veje. Itt volt továbbá Burius János korponai lelkész is, ki „Micae" cimen irta meg ennek az idéztetésnek történetét. Ezeket azzal rémítették, hogy felségsértők lesznek, ha a reverzálist nem irják alá és a pozsonyi példa ijesztő hatása alatt állva