Payr Sándor: Fábri Gergely dunántúli evangélikus püspök és az 1751. évi vallási zavargás Vadosfán. Egyháztörténeti monográfia. Budapest 1894. (A Luther-Társaság XIX. kiadványa)

VII. A vadosfai vallási zavargás következményei.' A jobbágyok közül 42-en befogatnak, a nemeseket megyei hatóság elé idézik. Fábri csak később az udvari kanczellária parancsolatából vonatik perbe

És ilyen iratra nagy szükség is volt, mert nem hiányzott a vadosfai eseményeknek katolikusok által irott és terjesztett leírása sem.*) Hogy mennyi lehetett ebben az igazság, azt a türelmetlen klérusnak egyéb szokott eljárásából is következtethetjük. Hogy az evangélikusok ezen esetnél is minél sötétebb színben tűnjenek fel, erre nézve a mihályii plebánus. a ki persze ép bőrrel menekült el, megtehette a magáét. Azonnal ment a jelentés ő felségéhez a királynőhöz és az épen Pozsonyban ülésező országgyűléshez. Az alispán is ezen levén jelen, távollétében s hat nappal a verekedés után helyettese Kramarits László* fogatta össze feles számmal a rábaközi evangélikusokat. Azokat, a kik bebizonyíthatták, hogy a verekedé sben semmi részök sem volt, szabadon bocsátotta ugyan, de még így is negyvenkettőt vasra verve csukatott elEszterházy herczegnek hat, más és más helyen levő várában korra, nemre és némelyeknél még a nemesi kiváltságokra való tekintet nélkül is. Igy zárattak el Kapuvárott: Szarka György (kisfaludi), Csőkor György, Balog Ádám menye, Molnár Mihály (mihályii), Mogor Miska, Dömötör Márton, Gats Márton, Németh Mihály (jobaházi); Keresztáron : Szakáts János, Németh György, Pap Mihály, Garab György, Partiné Dlés Rozina; Lakompakon: Lakatos István, Hatos Mihály, Sirai Márton, Csizmazia Ferencz, Rosta István, Petri István (faradi), Horváthné; Lánzséron: Ihász János, Birkás Jankó, Odor Márton. Pirka János, Takáts vagy Odor Mihály; Koboldon'' Magyar András. Szabó Pál, Pékné asszony, Nagy Márton. Bog*) Hrabovszky Gy. említi, hogy gyüjteményébsn megvolt.