Payr Sándor: Fábri Gergely dunántúli evangélikus püspök és az 1751. évi vallási zavargás Vadosfán. Egyháztörténeti monográfia. Budapest 1894. (A Luther-Társaság XIX. kiadványa)

IV. Fábri püspökké választatik. Első hivatalos intézkedései fegyelmi ügyben és egyházirodalmi téren

ván át, maga köré gyűjtötte itt a keleti nyelvekben jártas lelkipásztorokat és I. Tim. 4. r. 13. verséből vett intéssel: „A mig oda megyek, légy figyelmes az olvasásban, intésben és tanításban" — kiosztotta közöttük az ó szövetségnek könyveit magyar nyelvre leendő lefordítás végett. Az új szövetséggel ezt ekkor hihetőleg azért nem tette, mert úgy is nem rég jelent meg Torkos András volt győri papnak új szövetség fordítása.*) Igy kapta Bárány János felpéczi pap Jóbot és a Zsoltárokat, Német Sámuel, a Győrből 1749-ben száműzött pap Esdrás, Nehemiás és Eszter könyvét, Sartorius János, nemes-csoói pap, a Példabeszédeket, Prédikátor könyvét és az Énekek énekét, Kis Zsigmond várpalotai pap. a Bírák könyvét, Balogh Ádám, nemeskéri pap, Sámuel és a Királyok könyveit. Ezen kivül magyar nyelven való kidolgozás végett a catechetica, positiva és morális theologiát több hasznos és szükséges munkákkal maga Fábri tartotta fenn a maga számára. A pápistákkal szemben a polemikát MisJcei Ádám, kemenesalji esperesre, a kálvinistákkal szemben pedig Perlaky János gergelyii és Szakonyi Ferencz dabronyi lelkészekre bízta. íme mily szép vállalkozás az üldöztetéseknek eme szomorú korszakában ! Az írásnak eredeti nyelven való tanulmányozásába merülnek el atyáink, mikor egy óráig sem biztosak abban, hogy már a holnapi napot nem hajléktalanul fogja í-e tölteni. Sajnos, hogy az ekként tervbe vett munkának további folyamáról mit sem szólnak jegyzőkönyjevink. Fábrinak letétele után valószínűleg itt is beteljesedett a munkatársakon az Üdvözítő szava: „Megve*) Megjelent Vittenbergben 1736. Fia Torkos József adta ki. Lásd Bód P. Magyar Athenas, 300 lap.