Payr Sándor: Fábri Gergely dunántúli evangélikus püspök és az 1751. évi vallási zavargás Vadosfán. Egyháztörténeti monográfia. Budapest 1894. (A Luther-Társaság XIX. kiadványa)

IV. Fábri püspökké választatik. Első hivatalos intézkedései fegyelmi ügyben és egyházirodalmi téren

vállaira nehezedett. De elmondhatjuk róla, hogy éber szemekkel őrködött egyháza felett s ennek érdekeit mind befelé, mind kifelé, a mennyire ezen időkben lehetséges volt, a legnagyobb erélylyel képviselte. Már hivatalba lépésének első havában egy fegyelmi ügyet kellett elintéznie. Ugyanis ápril hó 29-kén Balog Ádám, nemes-kéri pap (a későbbi püspök) jelenlétében maga elé idézte Kajári Istvánt, ezt a rendetlen és hányatott életű mérge si, lovász-patonai, kis-péczi, majd utóbb dörgicsei papot, a ki időközben hely nélkül is volt. Mérgesről is úgy mozdittatott el s a kinek már felszenteltetése ellen is tiltakozott Tóth Sipkovits János viczeszenior 1724-ben. Olyan méltatlan és mélyen sülyedt tagja volt ez a kerületi papságnak, a ki már elébb 1740-ben az esperes és több pap előtt reverzálist irt alá, hogy „e dato praesentium esztendő e napig gyónáson kivül egy kalán bort sem fog innya, ha pedig meg nem állana a senior úr rajta 50 frtot vehessen."*) Fábrinak szigorú és kemény dorgálására most is égre, földre fogadta Kajári, hogy többé a vizén kivül semmiféle italhoz sem fog nyúlni* sőt erre még azon esetben is el van szánva „si forte ipsi ex potu aquae morbus laethalis contingeret." íme még ünnepélyes fogadalmában is jobban félti életét a viztől, mint a bortól! Azért teszi hozzá Fábri is a jegyzőkönyvben : itt is az történt a mi meg van irva Példabesz. 26.r. 11. v. ésII. Péter2. r. 22 versében: „De az olyanokon az esik, a mit szoktunk mondani igaz példab eszedben: Az eb reá tért a maga okádására és a megmegmosódott disznó a sárnak fertőjébe." Bizony nagy *) Győri esp. jkönyv 1740.