Payr Sándor: Fábri Gergely dunántúli evangélikus püspök és az 1751. évi vallási zavargás Vadosfán. Egyháztörténeti monográfia. Budapest 1894. (A Luther-Társaság XIX. kiadványa)

III. Fábrinak vadosfai lelkészi működése és első szereplése az egyházkerületben. Gróf Zichy Ferencz, győri püspök egyházlátogatása Vadosfán.

mert alig van egy lapja, a melyen mint az újszülöttek keresztanyja né szerepelne. Gyülekezeti dolgain kivül az egyházkerület is már korán és többszörösen igénybe vette Fábri szolgálatát. 1742. febr. 7-én ott találjuk a téthi kerületi gyűlésen, mely a Tóth Sipkovits János püspökjelöltre adott szavazatok többségéről meggyőződvén a beiktatást Vadosfára febr. 27-re teszi s egyúttal a gyűlésből a soproni konventet a beiktatásra külön meghívó levéllel hivja meg, melyet első helyen Fábri irt alá mint vadosfai lelkész.*) A püspökiktató vadosfai gyűlésen pedig 1742. febr. 27. egyházkerületi jegyzővé választatott meg. Mint ilyen egyszersmind a győri esperesség**) jegyzőkönyvét is vezette, a melynek folytatását a Zsidókhoz irt levél 13. r. 7. versének („Megemlékezzetek a ti előttetek járókról, kik néktek szólták az Istennek beszédét; kiknek kövessétek hiteket, meggondolván minemű vége volt az ő életeknek.") görög eredetiben való közlésével s oly megjegyzéssel kezdte meg, hogy Károlyi István esperes halála óta (1737. jan. 20.) igen hiányosan történtek a bejegyzések, ezért ő, hogy a nexus meg ne szakadjon némely az elmúlt időkből való részleteket is felvesz, rendes feljegyzéseit pedig az első superindendens (Fekete *) E levél másolata megvan Hrabovszky Györgynek »Protocollon Eccl. Ev. A. C. Tractus Jaurinensis 1711 —1786." cz. másolatához adott oklevélgyűjteményében. **) Ekkor az egész kerület csak három, u. m. győri, kemenesalji és tolnai esperességből állott. A mai győri esperességhez még a következő egyházak tartoztak: Győr sz. k. város, Vadosfa, B.-Tamási, B.-Sz.-László, B.-Szombathely, Bánk, Gsernye, Súr, Tés, H.-Bödöge, Őskü, Várpalota, Csurgó, Vanyola, Gsótb, Gecse, Bókod, Szend, Szák, Kethely, Oroszlány, Tordas, részint anya-, részint leányegyházak, melyekben a vallásgyakorlat megtiltása és a templomfoglalások napi renden voltak.