Payr Sándor: Fábri Gergely dunántúli evangélikus püspök és az 1751. évi vallási zavargás Vadosfán. Egyháztörténeti monográfia. Budapest 1894. (A Luther-Társaság XIX. kiadványa)

I. A dunántúli egyházak állapota Fábri korában

miatt nem fejthetett ki nagyobb erélyt és tevékenységet s ő is korán sirba dőlt 1749. Nehéz feladat várt még tehát az utódra is. Hogy a kellő fegyelem hiánya mennyi bajt szerzett ez időben az egyház vezetőinek, annak világos példája Balogh Ádám, várpalotai fiatal pap, (a későbbi püspök) a ki 1747-ben esperességnek, kerületnek, püspöknek nyiltan megtagadja az engedelmességet, a beteges Perlakyt kemény szavakkal birálja és kicsinylő, sértő szavakkal nyilatkozik a kerületi papságról. *) De a papságnak erkölcsi magaviselete is kifogás alá esett. Itt sem hiányoznak a szomorú példák. **) S mig a hírneves, kiváló papokat ugyancsak megbecsülték az egyházak, sőt egész versengéseket is folytattak értök egymás között: addig másfelöl sokat ártott a papság tekintélyének, hogy a lelkészek elmozdítása igen könnyen, néha csak utólag támadt testi bajok miatt is történt s jövendőjükről gondoskodva nem lévén mint földönfutóknak kellet más kereset után nézniök. Balogh levele, a kitől a világos elmét és éles tekintetet elvi*) Magát igazoló levelét közöltem az Evang. Egyház és Iskola 1893. évi 8—10. számaiban. Ebben kötelességmulasztással,, félénkséggel, békezavarással stb. vádolja Perlakyt „Méltó dolog — úgymond — hogy valamelyik theologica facultast oda ki requirál juk, hogy decisumot küldjön reája, mit érdemel az olyan superinlendens, a ki indespectumsanctissimae nostrae religionis et repurgati ministerii ily scommát mer eructálni. Nem héjába, hogy oly abiecte és contemtim ítélnek az adversariusok a mi prédikátoraink felöl." Másutt meg a deák szót nem értő és a citátiót mégis aláirt szegény confraterokhoz commiseratióval viseltetik. S felemlíti, hogy annak idején Pertaky is csak per „szegény Tóth János" szólt lenézőleg püspöki elődjéről. **) Tóth Mihály b. tamásii, és Kajári István kispéczi papok vétségei a győri esp. jegyzőkönyvében 1734. és 1739-ben.