Payr Sándor: Luther és a magyarok. Budapest 1930. (A Luther-Könyvtár és Múzeum füzetei 17.)

az irodalomtörténetben mutatja ki Luthernek a magyar énekírókra gyakorolt hatását.

1

) S ha már a tudósok is így értékelik Luthert, akkor érthető, hogy egyházi lantosaink, Székács, Győry Vilmos, Csengey Gusztáv, Sántha Károly, Torkos László, Gyökössy Endre, Baja Mihály, oly lelkesen zengik ódáikat a reformátorról. Még a debreceni Balogh Ferenc is „Meliusz Péter" című ifjúkori ódájában megemlékezik Lutherről: Feltörte mégis Luther az ősi könyv Burkát s új élet hajnalodó szakán A hit- s Ielkiismeretszabadság Szárnyainak kötelét leoldá.

2

) Sántha Károly Unland nyomán „A hirsaui szilfa" képében s eredeti hatalmas ódában is ünnepli a reformátort. Csengey a wittenbergi várkapu elé állítja: „Fel azt a kalapácsot!" Porkoláb Gyula a wormsi beszédét mondatja el. Vojtkó Pál a harci daláról emlékezik: „Egy régi dalnak áriáit hallom, — Régi a dal, de mindig új marad". Gyökössy Endre „mint apró csöndes szarvasi diák" emlékezik vissza az „Erős vár" megrázó hatására: „Mikor a temülom orgonája -— Zúgott ez ének ritmusára". A református Baja Mihály megkapó szép költeményekben énekelte meg „A gyermek Luthert, Luthert Wartburgban s Luthert a bibliával". Református testvéreink sokszor vitába szálltak velünk, de Luther három éneke: az „Erős vár, a Jövel Szentlélek Üristen, a Mennyből jövök most hozzátok" ma is erős kapocs közöttünk, együtt énekeljük a hármat. Klasszikus költőink lantjáról is Arany János Hatvanijából és Jókainak Lőcsei fehér asszonyából kicsendül a Luther énekének erejéről való lelkes bizonyságtétel: Egyszerre mint vihar zúgása Dördül az ének harsogása Merész*hangon, őszinte hitben: ..Erős várunk nekünk az Isten!" És mind magasabbra szárnyal a szó, Üvölt a discant, búg a basso, Miként ha Luther lelke szólna: „Ha e világ mind ördög volna!" *) Horváth C. Luther énekei és első prot. énekszerzőink. Heinrich Emlékkönyv. Bp. 1912. 42. 1. 2

) Figyelmező, 1872. 526. 1.