Payr Sándor: A balfi paplak és a két balfi papfi Amerikában. Történeti elbeszélés egy evangélikus papi család életéből. Budapest 1929.
A balfi paplak és a két balfi papfi Amerikában - VI. A régi paplak jó emléke. A balfi kénesforrás és a pap-fiak emésztő honvágya.
rényi Frigyes költő is, Petőfi és Tompa jóbarátja, semmiképen sem boldogulván itthon a gazdálkodással, a szabadságharc után 1850. szintén Amerikába vándorolt ki. Hozzá intézte Tompa szép költeményét: „Levél egy kibujdosott barátom után". Ebben mondja: „Szívet cseréljen az, aki hazát cserél. . . Mert hosszú hervadás emészti azt a fát, Melyet nagykorában tesznek más földbe át". Szegény Kerényi az Üj-Buda nevű amerikai gyarmaton őrjöngési kínokban halt meg 1852-ben 30 éves korában, jeltelen sírban pihen idegen földön. Nagybátyám, mint hírlapot és könyveket olvasó tanult ember bizonyára tudott róla.. Az idősebb balfi papfiút is a túlfeszített munka ölte meg. Az ifjabbik szívós természetével hosszú életet élt, de ennek szinte a java is nyomorúság és fáradság volt. Utolsó lehelletéig a honvág}^ emészté. Ráillik Bajza József verse: „Múlnak évek, fürte ősz már, Elfeledte rég hazája; Ám a kedves róna, táj Sírig képben él előtte, Szíve gyászol, szíve fáj. S a balónak végszava: Isten hozzád, szép hazai" Egész életükből az a tanulság: Ne hagyd el a hazát! A nagy világon e kívül nincsen számodra hely! Már a régi római író érezte: Nescio, qua natale solum dulcedine cunctos Ducit et immemores non sitiit esse sui. Nem tudom, micsoda édességgel vonz mindnyájunkat a szülőföld s nem engedi, hogy róla elfeledkezzünk. Boldogult apám példájából is ezt láttam. Kocsin hozott fel Pápáról theológusnak Sopronba. Balfon állomást tartottunk. Elvezetett egy kúthoz. Éktelen szagos, kénes vize volt, egy kortyot sem tudtam belőle lenyelni, ő pedig a kút fölé hajolva, mohón és sokat ivott belőle, mint kisgyermek az anyatejből. Most megértem. A szülőföld édességét szívta belőle. Mikszáth Kálmánról mond hasonlót a felesége. Szülőhelyén Szklabonyán volt egy savanyúkút, a „medokis", Mikor Mikszáth évek múlva visszatért, felhúzott egy vödör vizet s mint valami mennyei nektárt szürcsölgette. A feleségének is inni kellett belőle, de szerinte: a víz bizony nagyon rossz volt. 1 ) *) Mikszáth Kálmánné visszaemlékezései. 90. 1.
