Payr Sándor: A balfi paplak és a két balfi papfi Amerikában. Történeti elbeszélés egy evangélikus papi család életéből. Budapest 1929.

A balfi paplak és a két balfi papfi Amerikában - V. A megüresült családi fészek és az öreg papék. A harmadik papfit Wimmer Ágoston tartja vissza a kivándorlástól.

volt Kossuthnak. A jó papné Kossuth arcképét az imakönyvében tartogatta. A lelkész is a hazafiságra hivatkozva tiltakozott fiainak kivándorlása ellen, s harmadik fiával szemben, kit barátai szintén Amerikába csalogattak, érvényt is tudott szerezni akaratának. Sándor és Ferenc 1851-ben örömmel írták Amerikából, hogy Kossuthtal, mint emigránssal amerikai kőrútjában beszélhettek és kezet szoríthattak. Kolbenheyert a szabadságharcban balfi papék rejtették el. S midőn osztrák katonaság szállásolta be magát Balfon a paplakra, ezek oly bizalmatlanok voltak, hogy minden ételt először a papkisasszonynak kellett megkóstolni. Így akarták megtudni, hogy nincs-e megmérgezve. A legkisebb papfiút, Sámuelt, az én boldogult apámat, a balfiak vakmerőségéről emlegették meg, mert a legmagasabb fákra mászott fel legszívesebben, s nem egyszer vitték haza lepedőben félholtan. Mesterségét Brenner Sándorral, Sopron egyik legműveltebb és legtekintélyesebb iparosával együtt ezek családi házában az Előkapunál tanulta. Brennerék családi arcképei olajfestményben ma a városi múzeumban láthatók. Brenner Sándor egyik oszlopos tagja volt a soproni Dalegyesületnek. Vakmerő balfi barátja, mint iparossegéd bátran vágott neki a világnak. Hamburgig, Brémáig meg sem állt, csak Göttingenben tartott hosszabb állomást. Hamburgban a Falkcnberg-féle nagy kefegyárban dolgozott. Esténként pedig (akár csak Rousseau atyja, a genfi órás), mint táncmester szolgálta a nyugati civilizációt. Magyar embertől ritka vállakózás. E mellett az angol nyelvet is tanulni kezdte, mert barátai őt is Amerikába csalogatták. Costarica középamerikai köztársaság vonzotta ekkor a fiatalokat. A jó balfi pap 1855-ben írja fiának: ,,Ne menj az idegen, bigott vallású népek közé. Mint kalandor, ne hagyd itt hazádat. Ne fizess angol órákért, spórolj. E kritikus időkben maradj tovább is Németországban. Hazulról nem sok jót írhatok. Kereset nincs. A drágaság nagy, a luxus, költekezés még nagyobb". És a jó apa arra is intette fiát, hogy hallgassa Hamburgban szorgalmasan Ansgar templomában Alt Jánost, a kiváló szónokot és Schmaltz Móricot a méltó társát, akinek világos, tetszetős racionalista beszédei nálunk is iííen népszerűek voltak. ,,lrj róluk sokat és jellemezd őket" —- ez volt a szülői parancs. Es így lett a táncmesterből buzgó templomjáró. Mikor pedig Brémában dolgozott, figyelmezteti apja, hogy ott van, mint emigráns Wimmer Ágoston, a hazafisága miatt száműzött felsőlövői lelkész. „Keresd fel, üdvözöld nevemben s írj róla sokat." S a fiú ezt meg is tette.