Payr Sándor: A magyar protestáns papi öltöny története. Sopron 1935.

Harmadik időszak.A vallási megújhodás kora és az újabb idők. - II. A reformátusok papi ruhája.

tességel egybekötött állású egyéneknek : egyetemi tanároknak, külországokban a bíráknak ügyvédeknek is. A ref. zsinati javaslatokban is 1929. benne volt a „talár" szó s ez Révésznek igen tetszett, de a törvényből kimaradt. Az ORLE által kezdeményezett „egységes református lelkészi díszöltözetet" (gazdagzsinórzatú tóga, a derékon átkötött övvel, e felett palást és a magyaros süveg, amint ezt a Magyar Kálvinista Naptárnak címlapján látjuk). Révész igen drágának és impraktikusnak találja, ő valami olyan ref. lelkészi egyenruha tervezetét ajánlja, mely a palást történelmi méltóságát és hagyományos patináját egyesíteni tudná a vestis talaris egyetemes históriai értékével és gyakorlati előnyeivel, valamint a magyarosság speciális szempontjaival. Révész szerint nem volna lehetetlen a palástnak és a Luther-kabátnak egy olyan forma, elől csukott kombinációja, amely mindkét viselet előnyeit szerencsésen egyesíthetné és ami fő : egyetlen, könnyen kezelhető, télen-nyáron egyformán, minden többi ruha felett viselhető, aránylag olcsó darab volna és nem kettő. Egy ilyen új kreációhoz, ha sikerülne, azt hiszem gratulálni lehetne Révésznek. Hogy külföldön, a református Svájcban még a francia nyelvű lelkészek is a Luther-talárt viselik, azt ismét egy képen láttuk. Antal Gábor ref. püspök, aki mindig oly erős megkülönböztetést szokott tenni a helvét és „ágostai atyafiak" között (Sopronban a Prot. írod. Társ. ünnepélyén a világért sem imádkozott volna az oltár vagy akár csak az oltártól elég távolra helyezett asztal előtt sem, hanem csakis a szószékről), Genfben 1909. a Kálvin-jubileum alkalmával kénytelen volt ő is a Luthertalárt felvenni, mint a svájci papok díszruháját és ebben Örökítette meg őt a felvett csoportkép. A magyar ref. papi ruháról legutóbb Nemes Mihály festőművész írt cikket „Négy magyar reformátor szobra" címen igen érdekes képmelléklettel a Református Figyelő 1931. évi 30. számában, midőn Klebelsberg Kunó kultuszminiszter pályázatot hirdetett négy magyar reformátornak (Meliusz Juhász Péter, Huszár Gál, Szenczi Molnár Albert és Komáromi Csipkés György) Debrecenben felállítandó szobrára. Nemes félreértette Csánki Benjáminnak és dr. Révész Imrének a régi papi öltönyről szóló, a pályázó művészek számára írt emlékiratát. Ügy értelmezte ugyanis, mintha a két tudós az evangélikus lelkészek talárjának alapulvételét ajánlotta volna a művészeknek. Pedig ez nem úgy volt. Nemes azután a ref. papi öltöny múltját fejtegeti s a talár helyett a zsinóros hosszú tógát övvel és prémes hosszú magyar mentével ismeri el a kálvinista lelkészek régi hivatalos ruhájának. Meliusz Juhász Péternek 1934. felavatott szobrán a művész már ilyen ruhába öltöztette is a magyar reformátort. Ezzel zárultak a ref. papi ruhára vonatkozó vitatkozások. De egységes hivatalos papi ruhájok a ref. testvéreknek mai napig sincs. Valamint az evangélikus egyház sem tudta még