Payr Sándor: A magyar protestáns papi öltöny története. Sopron 1935.
Harmadik időszak.A vallási megújhodás kora és az újabb idők. - II. A reformátusok papi ruhája.
II. A reformátusok papi ruhája. Keresztesi József szalacsi ref. lelkész, mint kortárs és szemtanú élénk színekkel festi le, hogy a szent korona hazahozatala és II. József halála után mily szent lelkesedéssel öltötték fel a magyarok a nemzeti viseletet. Naplójába az 1790. év elején (183. 1.) írta: „Legelsőben is a nemzeti magyar ruhának felvételén kezdett éledni a Patriotismus, mely annál szebb és csodálatosabb volt, hogy már alig lehetett magyar öltözetben látni valakit, mindenütt mint az árvíz, a német öltözet eláradott. Ekkor pedig hirtelen a legigazabb magyar köntösök támadtak fel . . . a ruhákra hányt aranysujtásnak, paszomántnak vége, hossza nem vala, melyek a hazában elfogyván, külső országokra is mentek vásárolni. Sok helyeken a kalapokat elhányván, megégetvén, kucsmát és csákó süveget raktak fejőkbe. Akin német ruha találtatott, magyar lévén, róla leszakgatták; compániákban, bálokban magyaron kívül másruhát nem szenvedtek. Az aszszonyi rend is fartoldó abroncsait, boufanáit, filegóriás főkötőit, pókháló receficéit és ezer módi csúfos, majmos öltözeteit elhányta és magyarba öltözött. Az ifjak és urak az eddig oldalukon billegett penicilus helyett széles magyar kardokat kötöttek. A német lakosok csak lappangottak, vagy azok is mind magyar ruhába öltöztek. Ide járult ez is, hogy mindenek magyarul beszélnek, akik nem tudják, tanulják a nyelvet, holott ezelőtt kevés hónapokkal, kivált nagy társaságban magyar nyelven szólót találni nem lehetett. Szerencsés fátum, hogy ily hirtelen a magyar ruha és nyelv becsületre kapott. Külömben is a ruha és a nyelv formálja a nemzetet különös nemzetté." Tavasszal az éles szemű és eszű szalacsi pap még arról elmélkedett: Omne nimium nocet. „Ezelőtt kevés idővel szégyenlett a magyar nemzeti öltözetben járni, most pedig a ruhabeli enthusiasmus úgy elragadott mindeneket, hogy nem a posztót paszomántozzák, hanem a paszomántot posztózzák meg." De ősszel ugyanezen 1790. évben, midőn másodszor ment fel Pestre, nagy csalódással már ezt írja: „Tele volt Buda és Pest horvát katonákkal, a magyar urak olyanok voltak, mint akiknek az orrok vére foly, a pompázás alább szállott, a paszománt fekete szőrzsinórrá változott, kalpagot ritkán lehetett látni, a nagy kalapok helyreállottak, a pompás magyar köntösök helyett sokan kaputokba öltöztek. Ilyen ám a magyar! Minden buzgósága hasonlít a pozdorja tűzhöz, mely először ropogva ég, azután pedig hamar elalszik és unalmas füstöt hagy maga után." 71 Ahol a „ruhabeli enthusiasmus" így lángolt fel, ott természetes volt, hogy Biharban az érmellyéki esperesség is „magyar papi öltözetben" küldte a maga három követét Pestre és Budára. Ez a ruha pedig nem volt más, mint reverenda övvel és palásttal. A háromszögletű kalap helyett valószínűleg valami más 71 Keresztesi J. naplója. Pest 1868. 183. 224. és 315. 1.
