Payr Sándor: A magyar protestáns papi öltöny története. Sopron 1935.

ELŐSZÓ. Most öt éve sok szó esett evang. papi öltönyünk kötelező egyöntetűségéről. Dr. Stráner Vilmos, a gyakorlati theologia tanára javaslatot is készített. De a Dunántúli Evang. Lelkészegyesület 1929-ben úgy határozott, hogy végleges döntés előtt bevárja e sorok írójának a papi öltönyről szóló történeti értekezését. El is készültem munkámmal, de éreztem a hiányait s tovább gyűjtöttem az adatokat. Három év előtt 1931-ben, midőn Klebelsberg gróf miniszter pályázatot hirdetett négy magyar reformátornak a debreceni egyetem előtt felállítandó szobrára, a református egyházban kezdtek erősen vitatkozni: mi volt az eredeti magyar papi viselet. így éledt fel újra az én munkakedvem is, különösen midőn dr. Révész Imre e tárgyhoz gyűjtött gazdag és becses adatait nagy önzetlenséggel felajánlotta. Megkísérlem tehát hiteles történeti forrásadatok alapján megállapítani, milyen volt a magyarhoni két protestáns egyházban a hivatalos papi öltöny kezdetben és milyen változásokon ment át az idők folyamán. Látni fogjuk, hogy hatással volt ennek kialakulására és fejlődésére a római katholikus egyház szigorúan megszabott ornátusa, majd a tudósoknak, bíráknak, szenátoroknak és egyéb előkelő tisztviselőknek Luther és a többi reformátor által használatba vett talárja, a magyar nemzeti viselet és a külföldi divat változása. Még a törökök és franciák ruhája sem maradt hatás nélkül. De a különféle theologiai irányok és a három egyházfelekezetnek egymáshoz való viszonya szerint is változott időnkint a lelkészi öltözet. Különösen az alba, casula (miseruha), reverenda (vestis talaris), a longa, a tóga, a palást (pallium), Mózes-tábla és barett (biretum) miatt voltak viták és eltérések a protestáns lelkészek között. A papi ruha a két protestáns egyházban nem tartozott ugyan a lelkészi hivatal és az istentisztelet lényeges követelményei közé — hiszen még a középkorból származó szállóige szerint is : vestis non facit monachum —, de mégis illőnek és szükségesnek tartották, hogy a lelkész az oltár előtt a szent