Payr Sándor: A magyar protestáns papi öltöny története. Sopron 1935.

Első időszak. A papi öltöny a reformáció és az orthodoxia korában. - II. A magyar reformátusok papi ruhája.

evangélikusok sem vették fel. De azért a debrecenieknek is volt valami komolyabb papos öltözetük, mert a debreceni magyar hitvallásuk (szintén 1567) mondja: „A tiszthöz illendő méltó ruhát viseljen minden... Az ó-törvénybeli papoknak is volt valami külömbség öltözetekbe, akikbe külemböztek a polgároktól, a községtől, mint az Illyés istoriája is megmongya, minémü Öltözeti és palástya volt. Hát ha tanító vagy, katona, udvar módra, deli módra, cifra ruhát ne viselj. Feleségednek is hánt aljú garádicsos szoknyát ne csináltass ... Akármi színyű ruhát viseljen a pásztor, mind jó, csak meglássa, hogy a szabadsággal ne rontson, gonoszul ne éljen. .. Más az, hogy a természet a tisztödhez illendő tisztöletes öltözetöt temperálja és ahoz szabd a ruhát. Ne híjának cifra papnak." (Kiss A. i. m. 547.) Az Articuli majores (Debrecen 1567.) is az ároni áldozópapi és a misemondóruhákat tiltja és a fényűzést. „Valamint a babonás öltözetek, úgy a költséges fényűző és a piperkőcőkhöz s katonai rendhez illő öltözetek is tiltva vannak az egyházak lelkészeinek." A 43, cikk a papnékról is szól: „Tiltjuk a papok nejeinek is a fényűzést, a ruházatban való mérsékletlenséget, hogy ne bujálkodjanak az apostol szavai szerint gyöngyökkel, hajoknak fodorgatásával, hanem hordjanak középszerűen díszített az udvari és királyi nemes nők fényűzésétől, kevély pompájától és gőgjétől ment öltözetet." I. Tim. 3. 4. Tit. 1, 3. I. Kor. 14. A csengeri 1570., a nagyváradi 1577. art. minores s a XVI. század végéről való borsod-gömör-kishonti cikkek mind szabadságot engednek a papi ruházatban, csak a miseruhát, világias fényűzést tiltják és ajánlják az illendő tisztességet, szerénységet és középszerűséget. A papi ruhák alakját, szabását és színét közelebbről nem határozzák meg. (Kiss Á. 573., 583., 670., 691., 727.) Megszabott egységes papi egyenruhájuk a kálvinistáknak a XVI. és XVII. században még nem volt. Ez a megállapítása dr. Révész Imrének is. Hiszen a kánonok tiltakozásából láthatni, hogy egyes lelkészek még világias rövid bekecst is viseltek, mint a katonák és a nemesek. De mind jobban követelik a zsinatok a tisztükhöz méltó hosszú ruhát. Szerencsére fennmaradt Szegedi Kis István ref. lelkésznek arcképe, melyet tanítványa és életírója Skaricza Máté ráckevei lelkész nagy gonddal és ügyességgel rajzolt 1568-ban. Ezen a ruhája is jól látható. (Lásd : Zsilinszky M. Képes Ehtört. 54. 1.) Prémgalléros, vágottujjú, hosszú mente van rajta, mely alatt zsinóros tógát visel. Az a rókabőrrel bélelt mente (vestis lupina pelle subducta) lehetett ez, melyet Skaricza szerint Temesvár grófjától, Petrovics Pétertől kapott s amely ruha „Szegedi Kis igényeit eléggé kielégítette."

34 Nemes Mihály festőművész épen erre hivatkozva 34 Skaricza M, Szegedi Kis í. élete. Ford. Faragó B. 19. 1. Bauhofer G. Kirchgesch. 79. Skaricza Jászberényről mon-ija : „Itt bevégzem Szegedinek tökéletesebben festett arcképét, melyet néhány papiroson nagy merészen mgé