Payr Sándor: A magyar protestáns papi öltöny története. Sopron 1935.

Első időszak. A papi öltöny a reformáció és az orthodoxia korában. - I. Az evangélikus papi öltöny hazánkban.

csak az Christust kövessék." A lelki tanítók feleségének öltözetéről is azt kívánják, hogy „az ő uroknak személyeknek tiszteknek méltóságoknak öltözetét felül ne haladja". S ugyanezt mondják ennek nyomán a Meszlenben 1595. készölt dunántúli kánonok is. Ez utóbbiaknak somorjai 1650. évi kiadása még hozzá teszi: „Ha ki tisztihez nem illendő ruhát csináltat, annyival büntettessék, amennyit az ruha érne." 10 Az utóbbi kánonok szerint mintha már az első evang, lelkészek között is bizonyos fényűzés és elvilágiasodás kapott volna lábra. Evvel vádolja őket a Felnémeti Névtelen is Hevesmegyében Felnémeten 1565. írott „Cantio ad notam : Hálaadásokban" című, a Luther-papokat támadó versében. Felnémet az egri kapitány és az egri püspök fennhatósága alatt állott, ahol Fügedi János (1560) és Mágocsi Gáspár (1563) voltak a reformáció pártfogói. Tehát a támadás első sorban e vidéknek papjai ellen irányult. Az első ismert ilyen magyar vers ez a lutheránus papok ellen, melynek kezdő sora : „Jer mi emlékezzünk a Luther-papokról." Ruhájokról ezt mondja : Bárány ruhában ők el-béjövének És szegény életet elébb hirdetőnek, Egy forintos ruhát papok viselének, Az nagy szegénységgel prédikállanának. Immár most szegődnek mint ím az béresek, Mert Júdás tiszeje (tüsző) oldalokon vagyon. Három pénzt nem vesznek, száz forintot kérnek, Még annak felette Gath subát kívánnak. Forintos posztónak három forint singi, Ételek, italok kétség nélkül vagyon, Pint borok, font húsok készen nekik kijár, Az mihőn szegődnek, ládájokban rakják. Torkig való drága ránczos palástokat Nám az ő testekhez oly igen illetik, Az margitás gallért, nyákokat befedte, Urunk tanítváni nem így öltözének. ő házastársokat oly igen tarkázzák, Aranyos fedéllel fejeket burétják, Drága gereznákkal testeket fedezik, Őket ékesejtik, hogy inkább szeressék. Bornemisza Péter dunáninneni evang. püspök a katonák ruhájáról, melyet néhol a papok is utánoztak, ezt mondja: „Az mi hős katonáink is sok jelt töttek magok felől, midőn előszer nyakatlan köntöst, azután nagy gallérost, végre csapott miszer gallérost válogatnának. És hol kurta ujjút, hol igen szorosát, hol igen bőv ruhát kévánnának, hol gombos nadrágot, hol kaptzos nadrágot, hol nagytollú sarkantyút, hol igen kicsint, hol elő, hol 10 Mokos Gy. A herczegszöllösi kánonok. 158. 1. Mokos Gy. a dunántúli a. h. evang. egyház 1598. évi törvénykönyve. 102. 1.