Payr Sándor: Gárdonyi apja és a Ziegler család Sopronban és Nemeskéren. Újabb adatok Nemeskér történetéhez és Gárdonyi életéhez. Sopron 1934.

A kálvinista papi házban és a szerkesztőségben

kórusban szólalt bele Gárdonyi is. A győri Hazánknak már Gárdonyi előtt is volt egy „Skorpió" című vasárnapi tréfás rovata, amelyben a két tanító ily parasztias nyelven és helyesírással közölte Tzompó és Tsöszre nászok leveleit és igen okos elmélkedéseit. Gárdonyi ezt a rovatot átvitte később a Garabonciás Diákba és ez lett előiskolája Göre Gábor bíró úr könyveinek, amelyekkel a költő hírnevét és szerencséjét megalapította. Tehát nem Budapesten, hanem már itt Győrött kezdte meg Göre Gábor a népszerű és jövödelmes pályafutását.*) Pereszlényiek mintegy családtagnak tekintették Gárdonyit. A családfő lelkes magyar hazafi, minden szépért hevülő, jószívű, nyájas papi ember volt, az ifjúság barátja. Áldott lelkű neje, Kovács Sebestyén Terézia pedig külső megjelenése szerint is tekintélyes nagyasszony. Bár nem jó szemmel nézte férjének sok veszteséggel járó szerkesztői és könyvnyomdai vállalkozásait, de azért anyai jó szívvel fogadta asztalához az újságíró jövevényt. Tetszett neki a szelíd, komoly magaviselete. „Ha leányom volna, neki adnám" — mondotta egyszer. Gézának szólította és szándékolt házasságára nézve is jó tanácsokkal látta el. Néha kirándultak Pereszlényinek a Rábca partján épült kuriális házába és kétholdnyi kertjébe. Volt családi csónakjuk is, az úgynevezett „Noé bárkája" s ezen Gárdonyit is kivitték a Vencli-kertbe. Három hónapig élt így a papi családdal, azután megnősült. Huszonkét éves korában Muraközy József dabronyi plébánosnak unokahúgát, Molnár Máriát vette feleségül. Arról is volt szó köztük, hogy felesége hozományából megveszi a lapot, vagy társul áll be a nyomdába, de ez elmaradt. Feltűnő, hogy műveiben ennek az őt oly melegen fogadó papi családnak emléket nem állított. Pedig szerette, nagyrabecsülte annak tagjait. Midőn a derék papné 1887 nyarán váratlanul korán elhunyt, Gárdonyi is könnyezve állt ott a koporsónál. S midőn Gyula halála után Zoltán már csak egymaga élt a családból, ehhez Egerből 1907. máj. 21. megható szép vigasztaló levelet írt: „Mély megilletődéssel gondolok Kedves Zoltán öcsémre, hogy egyedül maradt abból a családból, amelyet ifjúságomban boldog együttélésben láttam." A költőt korai keserű csalódás érte házasságában. Nehéz emlékeket hagyott Győrött, ezért kerülte később e várost, ezért nem írt a győriekről.**) Három évet töltött Gárdonyi Győrben, munkája mindig több lett. Ő szerkesztette a „Tanítóbarát" folyóiratot és a „Néptanítók naptárát" is. Nem mondott búcsút véglegesen az iskolának sem. 1887-ben Pesten a polgáriskolai tanárságra készült, de nem volt elég anyagi ereje és Király Pál tanárral is meggyűlt a baja. Szávaytól átvette a „Garabanciás Diák" élclapot *) Pereszlényi Z. Gárdonyi Géza Győrben. Értékes hosszabb tanulmány. Kézirat. Bpest 1930. **) Lásd dr. Pereszlényi Z. cikkeit: Gárdonyi G. nálunk. Győri Hírlap 1928. Gárdonyi G. és az édesapám. Kálvinista Szemle 1933.