Payr Sándor: Gárdonyi apja és a Ziegler család Sopronban és Nemeskéren. Újabb adatok Nemeskér történetéhez és Gárdonyi életéhez. Sopron 1934.

Hogyan lett Ziegler Sándor fia római katholikus ?

Tik-tak, tik-tak, — szólt az óra, Tízre járt a mutatója. A tetején egy kis madár Kakuk ! Kakuk ! — így kiabál. Fölébredtem a kis ágyban és hozzájuk kukucskáltam. — Mit csinálsz, mondd, édesanyám ? — Aludj, aludj, kis violám, Neked varrok egy ingecskét. * Csöndes estén a szobába' az asztalon ég a lámpa, én pipázok (este szabad), édes anyám varr, varrogat, okuláré van az orrán. Tik-tak, tik-tak, szól az órám. Kibillen a vén fakakuk, némán tátog s hamar befut. A fiam rég ágyban van már, de nem alszik a kis betyár. — Mit csinálsz, mondd, öreganyám? — Aludj, aludj, kis violám, Neked varrok egy ingecskét. Igen érdekes dolgokat mond el Gárdonyi apjának vallásos nézeteiről is, melyek a költőre is nagy hatással voltak. A két Szabolcska szerint Gárdonyi az apját „minden papnál különb papnak" tartotta. (Szabolcska L. i. m. 18. 1.) Hogyan lett Ziegler Sándor fia római katholikus? Nagy költőink ősei közül Madách Imrének dédapja, János még buzgó evangélikus volt. De özvegye nagy szegénységben maradt s a költő nagyapja Sándor, a hírneves ügyvéd, Migazzi Kristóf váci püspök költségén végezte iskoláit. Ezért azután hitével fizetett, áttért a r. kath. egyházba. így lett a költő apja, idősb Imre s maga a költő is római katholikus. A protestánsok iránt azonban „Az ember tragédiájának" irója mindig tisztelettel és jóakarattal viseltetett. A vallási egyenjogúság érdekében többször felszólalt. Luther szellemi nagyságát elismerte. A sztregovai evang. lelkészt, Henrici Ágostont, jobban kitüntette bizalmával, mint a plébánost. Nagy művében, a konstantinápolyi színben a romlott lelkű szerzetes pénzért kínálja és árulja a bűnbocsánatot. A máglyára ítélt agg eretnek azzal biztatja társait: Az eszme él s a láng, mely fellobog Világot késő századokra vet. . . A falanszter jelenetben néhány erőteljes, jellemző vonással rajzolja Luthert is, a kazánfűtőt. Szász Károly megkérdezte tőle, hogy művének nagy jelenetei között miért nem szerepelteti a reformációt is. S Madách erre 1863. írt levelében azt feleli, hogy a tragédiában minden jelenet bukással, kiábrándulással