Payr Sándor: Gárdonyi apja és a Ziegler család Sopronban és Nemeskéren. Újabb adatok Nemeskér történetéhez és Gárdonyi életéhez. Sopron 1934.

Ziegler Sándor, Gárdonyi apja. „Az úszó sziget lakói." Ziegler Géza és Pekár Gyula Pesten, a Kálvin-téri gimnáziumban

Ha valaki felsőbb hangon beszélt vele, ugyanígy felelt ő is. Vagy ő mondott, vagy neki mondtak fel. Anyám sohse tudhatta, hogy melyik reggel az, amelyiknek nem ott lesz az estéje, ahol éppen voltak." Pedig munkája lett volna elég. Cséplőgépeket kezelt, melyeket akkor kezdtek használni, s a gépészt jól fizették. Szőlősgyörökről egy télre Balaton mellé Kenésére Fiáth báró Akarattya nevű pusztájára költöztek. Innen ismét hamarosan a fehérmegyei Agárd pusztára, a Nádasdy grófok birtokára. Itt született Géza fiuk, a költő, 1863. aug. 3-án. Nem ő volt az elsőszülött, hanem már a negyedik. Hét gyermek közül végre is csak a költő maradt meg édesanyja vigasztalására. Az örökké bolygó géplakatos a szerencsétlen Rumy Károly György tudós, de igen bogaras soproni tanárra emlékeztet, aki a múlt század elején annyiszor változtatta helyét, hogy a városi vámházak őrei már jól ismerték nem csak a bútorait, hanem az apró gyermekeit is. Ziegler is huzzonhárom évi házassága alatt tizenegy más-más helyen volt munkában. Kiliti, Pátka, Székesfehérvár, Budapest voltak az újabb állomások. Majd Sály és Hejőcsaba következtek Borsod megyében. Ez utóbbi helyeken kezdett a kis Géza fiú iskolába járni és itt ismerte meg a falusi életet. Már apja is otthon nagy gonddal és szeretettel tanította. Borsodból Heves megyébe Kál községbe, gróf Károlyi Gyula urodalmába költöztek át. Innen adta fiát az apa 1874 őszén az ősi sárospataki kollégiumba, de a tanév második felét 1875. már Budapesten végezte, mert az apa ez évben ismét a fővárosba költözött, a Lipótmezőn az országos tébolydának lett a főgépésze. Egerből 1898. írt levelében dicsekedve említi Gárdonyi, hogy Sárospatakon „micsoda jeles, történelmileg is nevezetes iskolának volt ő félévig növendéke." Rácz Lajos külön cikket írt erről. (Gárdonyi G. tanulása Spatakon. Spataki Ref. Lapok 1916.) Pesten a Kálvin- téren a templomhoz ragasztott régi református főgimnáziumba járt Ziegler gépész Géza fia az 1875—1878 években s itt végezte az alsó három osztályt. Eddigi életrajzai nem akarnak tudni erről, de Ravasz Árpád igazgató az iskolai anyakönyvekből írta ki ezt.*) Pékár Gyula „a Debrecenből idekerült hortobágyi gyerek" pedig tanulótársa és jóbarátja volt a III. osztályban Ziegler Gézának. Egy „Don Vigolé" című, Gárdonyihoz intézett kedves hangú levelében emlékezik meg akkori pajtáskodásukról. Gárdonyi is bizonyára szólt volna róla, ha hirtelen félbe nem szakítja Emlékeit a Jövendőben. Pékár leírja a 12 éves fiúnak akkori külsejét is : „Egy csapott vállú, nyurga, izmos gyerek, kinek ádámcsutkás nyaka hosszan nyúlt ki a nyilván apjától örökölt földigérő szürke köpenyeg daróc gallérjából. E nyakon egy lányosan üde, hamvasarcú sváb fej ült : nagy orr, álmodozó szem s lengő dús szőke haj, mely középen lángszerű *) A keresztelő levél szerint r. katholikusnak volt az iskolai anyakönybe beírva, de az evang. Pékár Gy. volt a legbizalmasabb barátja.