Payr Sándor: Zrínyi prókátora. Győr 1937.

I. FELVONÁS

7 FEJES: Adjon Isten kendnek is. (Egy kis szünet után): Hát kendnek is mi baja van? SCHNABEL: Nagy baj, igen nagy. Két szép fiam van. Nagyok, ekkorák, ni! (mutatja). Az egyik Szepl, a másik Michl. FEJES: Már a nevük is szép. Nos aztán... SCHNABEL: Gondolja csak, az én két jó fiamat azok a gróbián magyar diákok beledobták a halastóba. MARISKA: (Mosolyog). FEJES (meglepetve): Hát te már nevetsz is, Mariska? MARISKA: Hogyne nevetnék, édesapám. Ismerem a két mamlaszt. Elhiszem, hogy beledobták. SCHNABEL: No tessék, ilyenek a magyarok. Ez a lány még nevet is. No de várj, ezután majd mi nevetünk. Az új biró a mi emberünk. Más világ lesz Sopronban. FEJES: Ugyan úgy-e? Ha más baja nincs, sógor, ebből kár lesz lármát ütni. SCHNABEL: Más is van, igen sok. Mink már megbeszéltünk. Az ungrische Wirtschaft lesz vége. FEJES: Ha annyi virtus van bennük, sógor, a törököt üssék, ne a magyart. Itt vannak már Zalában. SCHNABEL: Az messze van, de nekiink itt a baj. Az mégis csak volt borzasztó, hogy az a jöttemente Notári Fitnyédi az a „grober Unger" orránál fogva vezette a várost. Ráhallgatta mindenki. Egész Oedenburg volt már rebellis. Császár is haragudta Bécsben, semmi privilégium nem adta. FEJES: Rosszul tudja, sógor, többet használt Wittnyédi a városnak, mint ötven Nágli biró. SCHNABEL: Nem igaz, azt mondok! A magyarok megrontják a mi régi jó szokás, Sitten und mores. A német urak is, Gradt, Reichenhaller már magyar ruhában járnak. FEJES: Szebb is az, mint a plundra, meg a bugyogó. SCHNABEL: Nem igaz! A magyar nemes urak, nem fizetnek adót. Jó nekik ingyen a mienk szép város. Itt erősek a falak. Ide nem jön a török.