Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

ELSŐ KORSZAK. Az alapvetés kora. - III. Nehézkes készülődés a mohácsi vész után.

ves suos): Pókatelki Zomor Jánost (causarum regalium director), Chernelházi Chernél Ambrus mestert (iudex sedis iudiciariae)

1 Beyczi Ambrust, Zechöli Tharródy Pétert, Mihálházai Hetthey Jánost, Miletinczi Miklóst és Mihályt, Dalmadi Tamást, Konde Lázárt, Bogádi Jánost, Gellenfalvi Kápolnai Mihályt, Muar Jánost, Sági Ambrust, Kákonyi Pétert.

2 Itt voltak továbbá a Káldy, Pápai, Nemes, Nagy és Bornemisza család tagjai. Sopron polgára volt (1544—62) Ákosházi Sárkány Antal, Nádasdy főtisztje és bizalmasa, akinek itt háza (a városházával szemben a mai Storno-ház), majorja. Czenken két malma és Darufalván is birtoka volt. Sopronban vett házat 1554. Körösi Fraxinus Gáspár, Nádasdy udvari orvosa, ki özvegy édesanyját és Pál nevű öccsét hozta ide Szegedről.

3 A gazdag Csombord Mátyás is itt lakott, kinek felesége Szentandrási Monthor Magdolna itt ismerkedett meg Debreceni György diákkal.

4 Gazdag kereskedők is voltak a soproni magyarok közt, mint Kalmár János, ki büszkén emlegeti, hogy évenként 10—12,000 forintot fizetett a király harmincadába.

5 És sokszor járt Sopronban Kisfaludy Pál (1545—63). alispán is. A nemesség és városi polgárság között a viszály és féltékenység régi eredetű s különösen 1405. óta nőtt nagyra, amikor Zsigmond király a polgárságot külön renddé emelte s helyet adott neki az országgyűlésen. A viszony a két rend között másutt is rossz volt, megvoltak ennek politikai, nemzetiségi és társadalmi okai. A német polgárság a magyar nemességnek helyet sem akart adni a városokban. A magyar országgyűlések többször foglalkoztak e vitás üggyel. A sok gyűlölködés megszüntetése céljából végre is az 1608. évi 13. t.-cikk mondta ki, hogy minden városban nemzetiségi és valláskülönbség nélkül szabad legyen bárkinek is letelepedni, házat venni s hivatalképességgel birni, azonban a nemesek polgári telkeik után a városi terheket éppen úgy köte1 Vár. lev. Lad. III. el H. Fasc. III. N. 156. Testimoniales senatus Sopron. Gamauf i. m. 244. 1. Bunyitay i. m. IV. 200. 415. 2 Egy személy-e azzal, kinek Szilády 3 históriás énekét (rlercegszőllős, 1544—49) közli R. M. Költők. T. II. k. 471. — Bejczy Ambrus talán testvére B. Gergelynek ki vasmegyei alispán és bizalmas barátja volt Batthyány Boldizsárnak. Takáts S. érdekes tárcacikket irt róla. Finta Sági Ambrus ugyanaz, akivel Jeckei jegyző a bibliát felütve vitatkozott. 3 Szmollény N. A középkori Szeged 69. és 123. 1. 4 A férjet Répcelakon az ablakon át letőtték 1565. Tört. Tár. 1895, 196. 1. 5 Takáts S. Századok 1903. 840. 1. Payr S. Soproni magyar gyülekezetünk a XVI. században. Ev. Egyházi Élet. 1914. 13,