Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

MÁSODIK KORSZAK. Az első virágzás kora. - XI. A régi nagyság utolsó évei. I. Lipót kora a Szelepcsényi-féle törvénykezésig.1657—1674.

evang. religió lábra nem áll."

1 És Keglevich Miklós is Tornáról 1671. febr. 15. irta Szelepcsényi prímásnak: „Az jó alkalmatosságot az catholica Religiónak promotiojára ne mulassza el, mind ezen, mind a más világon érdemét veszi."

2 A leggonosszabb időben, mikor a magyar szabadságot fenyegette végenyészet, a „hazafias" főpapság nem az ország megmentésére, hanem honfitársainak, a magyar protestánsoknak vesztére gondolt. Ezek az idők igazolják Grünwald Béla fejtegetéseit, aki szerint a r. kath. főpapság, mint az egyetemes hierarchikus szervezet tagja, midőn híven akarta szolgálni egyházát, sokszor ütött mély sebeket a nemzeten.

3 így hát a többi magyarhoni egyházzal együtt Sopronra is elkövetkezett virágzása után a megaláztatás, a gyász és szenvedés ideje. A vészfellegek már korán mutatkoztak. Sorsa párhuzamosan haladt Pozsonyéval. De a testvérvárost még előbb érték a súlyos csapások és Sopron ezekből látta, hogy reá is mi következik. Lippay prímás még 1658. jun. havában zsinatot tartott Nagyszombatban, hol a bécsi és linci békekötéseket s az ezeken alapuló törvényeket érvényteleneknek nyilvánították. S így maga a prímás szabadította fel és tüzelte papjait az üldözésre.

4 Felháborító eset volt mindjárt a következő évben, hogy a pozsonyi követeket, kik második (magyar—tót) templomuk zavartalan használata ügyében akartak a király elé járulni, Szelepcsényi György kancellár Bécsben elcsukatta s csak súlyos feltételekkel bocsátotta szabadon. Ezt az esetet az országgyűlésen is nagy felháborodással tárgyalták s a királyt mégis csak nehezen vehették rá, hogy az állítólag makacs és engedetlen pozsonyiaknak megbocsátott.

5 A soproniak ellen is már az 1662. évi országgyűlésen sok volt a panasz. Vegyesen hoztak elő ót és újat. Az oltárokat, képeket, szobrokat, állítólag, kidobálták a templomból, a plebánust megfosztották a harangozás jövödelmétől; a r. kath. tanítót nem 1 Procedente hac citatione, episc. Jauriensis Georgius Szetseni interrogatur ab Aulae Familiaribus, quid sibi vellent tot Ministrorum citationes, quos ipsi optime nossent esse innocentes ? Respondit: Texnimus funiculum in Hungária Evangelicis, quem si coílo eorumdem injicere poterimus, nunquam omnino sese Evangelica Religio in pedes eriget, sin minus, nobis curam facessemusKocsi Gergő Bálint, Narratio brevis 1676. Lampe—Ember, Hist. Eccl. Ref. 753.1. 2 Pauler Gy. i. m. II. 237. 3 Grünwald B. A régi Magyarország, 89. 1. és lásd az egész fejezetet. 4 Zsilinszky, Vallásügyi tárgy. III. 135. Warga L. Egyháztört. II. 588. 5 Zsilinszky i. m. III. 141. Schrödl. J. A pozsonyi ev. ehközség tört. I. 197.