Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

MÁSODIK KORSZAK. Az első virágzás kora. - IX. Virágzó egyházi élet a hódító ellenreformáció (II. Ferdinánd és Pázmány) korában. 1619—1637.

püspöki karnak, de jellemével saját egyházától sem várhat tiszteletet. Nagynak, Pázmány eszméi örökösének csak azok nevezhetik, akik közelebbről nem ismerik.

1 Hasonló nevű ősének és püspöki elődjének, a kardinálisnak emléke lebegett előtte. Ez töltötte el féktelen ambícióval, de nagy önzése és erőszakossága, valamint egyéb emberi gyarlóságai nagy árnyékot vetnek reá. Az a jellemrajz, melyet Dobronoki György, a kiváló jezsuita, mint kortárs és Püsky János mint püspöki utódja írt róla, egy főpapra nézve valósággal lesújtó és megsemmisítő. Draskovich János horvát bán és Istvánffy Éva fia volt. Már mint tanuló a pornói apátság jövödelmét élvezte, Rómában pedig a Germanico-Hungaricum Collegium növendéke volt. Korán lett pécsi, majd váci püspök és pozsonyi prépost. További emelkedését a jezsuitáktól várta. Egy új kollégiumot igért nekik, ha a győri püspökséget megszerzik. És az üzlet be is vált. Lamormain Draskovichot Pázmány ellenére is kineveztette. Ez azonban nem volt elég. Draskovich kancellár és primás is akart lenni. Eget, földet igért a páteroknak, lázas hévvel, a legcsunyább eszközökkel is kereste a hivatalt. S midőn még sem ő, hanem Losi Imre lett Pázmány utóda, majdnem teljesen levette kezét a jezsuitákról. Dobronoki ezt egy kegyetlen levélben veti szemére. Püsky pedig a király elé terjesztett memorandumban bizonyítja, hogy a török sem pusztíthatta volna el jobban a püspöki falvakat, mint Draskovich. Az ily módon szerzett vagyont, úgymond, nem is lehet jogos tulajdonnak tekinteni s ezért végrendeletének megsemmisítését is kéri. Főpapi dolgai közül jellemző, hogy Szarvkő urait szekerekkel és 300 lovassal és gyalogossal miként kényszerítette dézsmafizetésre. Falvai közül Rákost is katonasággal, fegyverrel és tűzzel pusztította el, amiért az országgyűlés 6000 forint kárpótlást itélt meg a jobbágyoknak. Fukarságból a püspöki épületeket is Győrött, Szombathelyen, Sopronban és Rákoson úgy elhanyagolta, hogy azokban lakni sem lehetett. Ő maga is Győrött a püspökvár helyett egy bérelt viskóban lakott. Az elmulasztott reparációk fejében is az országgyűlés 25,000 forintra Ítélte. A káptalannal is, amelynek tagjait keményfejű frátereknek nevezi, örökös harcban állott. Az ő idejében tért át hozzánk Gödi Imre szanyi plebánus és győri kanonok és lett egyházunknak Csepregen, Légrádon, 1 Póda. A sopr. par. tört. és Horváth Kristóf, A sopr. r. k. főgim. ért. 1895. 20*