Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

MÁSODIK KORSZAK. Az első virágzás kora. - IX. Virágzó egyházi élet a hódító ellenreformáció (II. Ferdinánd és Pázmány) korában. 1619—1637.

szó sem volt. Pozsonyból Pázmány és a király már 1635. száműzte Jentsch János evang. lelkészt, mivel a szentszék eljárását nyilvánosan merte elitélni.

1 Sopronban ily erőszakosan még nem mert fellépni. Igaz, hogy a soproniak nagy óvatossággal előzték meg az összetűzéseket. így például Gensel Kristóf lelkészt, mivel 1628. űrnapján a r. kath. kultuszt sértően támadta, ők maguk bocsátották el. Sopronra nézve is megvoltak Pázmánynak a maga tervei, de még várt velük. A Bécsből menekülteket itt sem akarta megtűrni. És 1628. ápr. 8. körrendeletében is különösen azt sürgette, hogy a soproni beneficiátusi házakra és oltárokra nézve vizsgálatot kell tartani, hogy be vannak-e töltve a beneficiumok s kényszeríteni kell ezek élvezőit, hogy vagy lakjanak ott Sopronban, vagy pedig mondjanak le.

2 Az ilyen kisebb támadásokat még békével tűrték a soproniak. Sőt Pázmány és a főpapság iránt tovább is nagy tiszteletet és előzékenységet tanúsítottak. így midőn Pázmány közvetlenül római fontos küldetése előtt 1632. febr. 16. csak egy éjjelre is Sopronban szállott meg, az egész protestáns város a legnagyobb ünnepélyességgel fogadta. A tanács a Szent Mihály-kapuig ment elébe, az összes harangok zúgtak s az összes kis és nagy ágyukat üdvlövésekre sütötték el. Payer krónikája szerint másnap febr. 17. Győr felé vette útját. Az 1634/5. évi országgyűlés alkalmával volt Pázmány utoljára Sopronban. Itt volt ismét a király is nejével és a főhercegekkel. Bevonulásukhoz Rauch András evang. orgonista külön alkalmi zenét írt, melyet nyomtatásban is kiadott. (Concentus Votivus, Glückwunschungs-Musik. Wien 1634. bei Gregor Gelbhaar). A vallásügyi kérdések tárgyalását Esterházy nádor csak nagy nehezen tudta elodázni. A soproniak is féltek, hogy Pázmány újra szóvá teszi a bevándorolt osztrák protestánsok ügyét. Azért követeiknek erre nézve külön utasítást adtak. „A keresztyén szeretet követeli — úgymond — hogy a hitrokonok egymást pártul vegyék, meggondolván, hogy amit ilyen esetben magunk számára várunk, azt 1 Jentsch Kollonich Szigfridnek volt egykori udvari papja, ki egy temetésen szólta el magát. Franki i, m. III. 149. Schmidt K. J. Beitráge zur G. de ev. K. zu Pressb. 42. 1. 2 Pázmány P. lev. I. 697. E körlevele szerint folyamodik II. Ferdinándhoz azért is, hogy az Ausztriában megkezdett ellenreformációt terjessze ki az Ausztriához csatolt magyarországi uradalmakra is (Kőszeg, Rohonc, Borostyánkő, Kabold, Kismarton, Fraknó, Szarvkő). U. o. 698. 1.