Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

MÁSODIK KORSZAK. Az első virágzás kora. - VIII. A nyilvános vallásgyakorlat visszaállítása Rudolf és II. Mátyás korában. 1606—1619.

Az anyagi helyzet javulásával a gyülekezet a jótékonyság terén is élénkebb munkásságot fejtett ki. A szegények és betegek ellátására szolgált az ispotály és az Elend-Zech, mely most protestáns vezetés alatt állott. Az egyházi pénztár bőven nyújtott segélyt és alamizsnát helybelieknek és idegeneknek, evangélikusoknak és másvallásúaknak egyaránt. Ez időszakban a számadókönyvben már külön rovat vált szükségessé a száműzöttek és fogságot szenvedettek (különösen lelkészek és tanítók) számára, mely azután sok éven át folytatódik. A város, mely idegen iparüzőkkel szemben oly féltékeny volt, 1608. szept. 15. Watzler János aranyművest és Holler Gáspár posztócsinálót, kiket vallásuk miatt űztek el Grácból, mégis szívesen befogadja körébe (in Ansehn dessen, dass sie vertriebene Leüt sein).

1 A helybeli tanulókon kívül a külföldre járó szegény ifjakat is segélyezték. így például 1609-ben Nádasdy Ferenc özvegyének, a hírhedt Báthory Erzsébetnek két alumnusa, Kis Bertalan (a későbbi püspök) és Lethenyey István (a későbbi főesperes és kiváló író), útiköltségért folyamodik Sopron városához. „Hallották — úgymond — a soproni elöljáróknak nem csak jószándékú tanulók, az egyház javáért tanulmányaikat gyarapító ifjak, hanem általában mindenféle nyomorultak iránt való bőkezűségét."

2 A feléledt és megújult gyülekezet ilyen sokoldalú és áldásos munkásság között érte meg 1617-ben a reformációnak százéves jubileumát. Volt tanítójuk, Schwanshofer Kristóf, mint láttuk, Regensburgban külön dicsőítő költeményt írt ez alkalomra. A soproni jubileumi ünnepélynek lefolyásáról nincsenek adataink, de kétségtelen, hogy Sopronban is megünnepelték. Pethő Gergely krónikája mint általános dolgot írja 1617-ről: „Anno 1617. a kálvinisták és lutheristák Magyarországban nagy örömöt mutatnak, mivel egy száz esztendők folyása alatt mind a két vallás mesterének, Luther Mártonnak tudománya oly nagyon kiterjedett." Prágai András Heidelbergben, Szenei Molnár Albert Oppenheimban alkalmi iratot adott ki. Lányi Illés püspök lelkes hangú körlevelet küldött szét e tárgyban. Bártfa, Eperjes, Kassa, de különösen Lőcse és Bicse, Nagytapolcsány sőt Debrecen is megülte. Hogyan maradhatott volna el akkor Sopron, amelynek tudós író1 Sopr. mon. II. 263. 2 Payr S. Egyháztört. Emi. 163. 1.