Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

MÁSODIK KORSZAK. Az első virágzás kora. - VIII. A nyilvános vallásgyakorlat visszaállítása Rudolf és II. Mátyás korában. 1606—1619.

és Anna örökségképen birták azt már több év óta békében és zavartalanul s a barátokat alaptalan vádjukkal elutasították. A ferenciek különben sem érintkeztek valami szépen a protestáns polgársággal, amint ezt egy más eset is tanúsítja. Bocskay hadainak közeledésekor ugyanis Szent Mihály templomából ami szent edényeket és ruhákat a győri kanonokok magukkal nem vittek, azt a ferencieknek adták át megőrzés végett. És midőn Mayr plebánus megválasztása után Unger és Wagner tanácsosok a zárdában megjelentek, hogy a deponált tárgyakat átvegyék, Gerhard szerzetes több darabra és egy kehelyre nézve elismerte ugyan, hogy a nevezett templomból valók, de a kelyhet nem akarta kiadni, mig a város 25 tallérnyi állítólagos tartozását nekik ki nem fizeti. A barát egyébként is gúnyosan és sértően szólott a tanácsról. „Hét oltárt elraboltak, úgymond, a képeket eltörték, az orgonát és egyéb tárgyakat is elrontottak. Az egész tanács szeretné a papokat és barátokat a városból eltávolítani. Ha valamiért folyamodnak Kajafástól Heródeshez küldik őket." Igen haragos volt a barát, mondja Wagner tanácsos, a sekrestyében még a szent sakramentomot emlegetve is szidalmazta őket. Még maga Mayr plebánus is, ki velük volt, bevallá a tanács előtt, hogy a barát igen gorombán szitkozódott.

1 íme a barátok költik az alaptalan vádat. Holott éppen a protestáns polgárok voltak azok, kik Szent Mihály templomából az ott duló ellenséges hadat, mint fentebb láttuk, elűzték. Az ilyen hazug és durva beszédet azután természetesen az önérzetes polgárság is megtorolta. 1610. november 28. a ferenciek valami felszerelési raktárt (Munitions Behaltniss) követeltek vissza a várostól, mely szerintük a zárdához tartozik, amiben talán igazuk is lehetett. De ezt sem kapták vissza. A tanács azt felelte, hogy a raktár ember emlékezete óta a városnak volt birtokában.

2 A pálosokkal, akik időnként Bécsújhelyről látogattak haza Bánfalvára és állandóan is visszatelepedni készültek, már békésebb módon érintkezett a város. A Bánfalvára való búcsújárás még nem ment ki a szokásból. Náprágyi püspök is, mint fentebb láttuk, 1607. őszén többedmagával Sopronból zarándokolt ki oda 1 Der Mönch hat gar zu grob gescholten, Sopr. mon. II. 263. és Póda, A sopr. par. tört. 32. 1. 2 Gamauf II. 69. Sopr. mon. II. 282.