Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

ELSŐ KORSZAK. Az alapvetés kora. - VII. Bocskay hadai Sopronban. Szellemi műveltség és anyagi állapot azelső korszak végén.

gyűlésben a magasságos Istennek tiszteletére csendes karének és hangszeres zene is volt, ami vacsora után alapszabályon kívül bizonyára vigabbra is fordult. De benne volt a szabályokban, hogy az ily vacsora a szövetség pénztárát felettébb meg ne terhelje. Az elnökön kívül volt jegyző is, aki latin nyelven írt be mindent a szövetség könyvébe. S az elnök mellett négy tanácsos (seniores) is segédkezett, kik a szövetség ingó és ingatlan vagyonát kezelték. Úgy a könyvekről, mint egyéb ingóságokról lajstromot vezettek. A szövetség pénzes ládájának két kulcsa volt. Könyveket használatra csak a tanácsosok engedélyével lehetett kivenni. Pecsétjükön a szövetséget jelképező két összefogódzó kéz volt s a középen egy könyv, mely a tudományt (artes liberales) jelképezte s ezen kívül öt betű: S. F. S. N. S. (Secretum Foederis Studiosorum Nobilium Soproniensium). A szövetség alamizsnát is osztott ki évenként bármiféle szegényeknek, de különösen azokat a soproni ifjakat segélyezte, akik valamely egyetemi grádus elnyerése céljából tanulnak külföldön. (21. §). Lackner még azt is kikötötte, hogy halála után az ő mesteri vagy elnöki hivatalát az örökölje, akinek a soproniak közül doktori grádusa lesz; ha pedig ilyen nem akad, akkor a szeniorok közül az első legyen utódja. Az évi összejöveteleken egy-egy tagot meg is koszorúztak. (Corona vernali ornent. Mit einem Bundskránzlein verehren). A jóltevők neveit veres tintával írták a szövetség könyvébe, sőt címerét is belefestették. Halottaik temetésén testületileg jelentek meg és versben vagy prózában örökítették meg emlékét.

1 Egy kissé a hiúság is belejátszott a dologba, de a szellemi életnek mégis javára szolgált. A mai irodalmi társulatoknak volt a Studentenbund úttörője. Nem egészen eredeti alkotás, bizonyára Grácban vagy Olaszországban látott Lackner ehhez hasonlókat. És efféle volt nálunk is a renaissance korában a Sodalitas Litteraria Danubiana. O, az alapító, végrendeletében is megemlékezett a szövetségről, neki hagyta levéltárát, diplomáit és egy serleget, melyet aranyműves korában ő maga készített. Halála után is a szövetség egészen 1674-ig fennállott, jegyzőkönyvei is fennmaradtak. A város műveltségének és áldozatkészségének messze földön is jó hire volt. így Joanell Péter Velencében 1569. nyomatott zeneművét küldte meg tisztelet jeléül a városnak s 1571. Bécsből 1 Gamauf, Dokumente I. 2. C. 146. 1. Az alapszabályok latin és német nyelven.