Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

ELSŐ KORSZAK. Az alapvetés kora. - VI. Az első számkivetés két évtizede. A keresztúri és nyéki templomjáráskora. 1584—1606.

szomszéd helyek látogatását s ők csakis e föltétellel bocsátották el akkori prédikátorukat. Szemükre lobbanta a püspök azt is, hogy egy soproni polgár fia Nyéken próbabeszédet mondott, ki majd Sopronban akar azután prédikálni; a városi jegyző Írnoka pedig iskolát akar nyitni. Ők meg viszont az új plebánust vádolták meg. „Oly botrányos életet él, mondották, ha valaki közülök tenné azt, már hamuvá égették volna.* A soproni kandidátus próbabeszédjéről pedig nem tudnak.

1 Unverzagt titkos tanácsosnak egy emlékiratot adtak át Bécsben, melyet a püspök úgy magyarázott, hogy a soproniak az összeülő országgyűléssel akarnak fenyegetődzeni. Bántotta Pethét az is, hogy a balfiak letartóztatták a lovait és zálogban ott fogták. Meg már kitörőben volt a dézsma miatt is a nagy per. Tehát semmi engedményt sem tett, ellenkezőleg a főhercegnek szigorú rendeletével bocsátotta haza a követeket, mely szerint a soproniak engedetlenségük és különösen az országgyűléssel való fenyegetésük miatt súlyos büntetést várhatnak, eretnek papot a városba többé nem hívhatnak, sőt a szomszédos helyekre sem járhatnak ki többé.

2 Visszatértük után a soproniak azzal akarták a haragos püspököt kiengesztelni, hogy Wimpfhamer plebánustól, aki rossz gazda volt, a paplakot a hozzátartozó ingatlanokkal együtt hosszabb időre bérbe vették. A püspök is óhajtotta ezt és a város sem idegenkedett tőle. így erősítette meg Pethe Márton Rákoson 1602. Szent György napján kelt levelével a soproniak szerződését, mely szerint a város a plébánia egész birtokát megjavítás céljából 10 évre bérbe veszi és fizet a plebánusnak a maga, valamint a káplán, tanító és orgonista eltartására évi 350 frtot, s neki adja még a balfi, harkai és kópházi plébániák után járó stóláris jövödelmet, 40 akó bort, 10 mérő búzát, 15 mérő rozsot, két tehén eltartására 2—3 szekér szénát, 2 káposztás földet és 2 kertet. így most tiz éven át a város kezelte a plébánia összes birtokát.

3 A plebánusnak most az eddigi parochiából a praedicatura házába kellett átköltöznie. Ezt azonban nem találta elég jónak. A város viszont azt felelte, hogy nem építhetnek neki fejedelmi szobákat. Wimpfhamer még 1603. febr. 21 is a régi plébánián » Sopr. mon. II. 169. 1. 2 Vár. jkönyv. Sopr. mon. II. 171. Gamauf, Dokumente I. 2. A. 98. 3 Póda, A sopr. paroch. tört, 25. 1,