Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

ELSŐ KORSZAK. Az alapvetés kora. - VI. Az első számkivetés két évtizede. A keresztúri és nyéki templomjáráskora. 1584—1606.

ban oly rossz gazda volt, a parochiális házat s a hozzátartozó szőlőket és szántóföldeket annyira elhanyagolta, hogy a város őt a püspök beleegyezésével elmozdította, a plébánia részére négy évre gondnokot (oeconomus) rendelt ki, a lelkieket pedig két káplán, Hartmann és Trackl végezte. Villanus is feljelentette a várost, hogy szolgálatát senki, a tanácsbeliek sem veszik igénybe, letétele után pedig még nagyobb bosszút állott rajtuk.

1 Már 1600-ban is sok baj volt a káptalanbeliekkel, Visről behozatták boraikat és azt a város jogainak sérelmével kimérették; meg a város erdeiben is a jegyzőkönyv szerint „igen grasszáltak."

2 A következő évben azután a püspökkel is komolyan összetűztek. Lackner Kristóf, a jeles jogtudós már február elején kénytelen volt Pethét felkeresni, mert az volt ellene a vád, hogy nagy sokaság jelenlétében prédikál a saját házában.

3 Még e hónapban azután Pethe püspök és kancellár kihivatta magához Rákosra Pucher polgármestert, Thamisch városbirót s Klein Menyhért és Lackner Kristóf tanácsosokat és megvádolta őket, hogy a keresztúri prédikátort, ki bejött a városba keresztelni, a biró az esperes feljelentésére nem akarta elfogatni. „Esküszöm az Istenre és a szentségekre — monda a püspök — ha én azt a prédikátort a városban rajta kapom, vasra veretem és Rómába küldöm a pápa elé." Mikor ezt a küldöttek febr. 21. és 22. a belső és külső tanács előtt elmondották, a biró azt felelte, hogy a prédikátor Nádasdy embere, tehát nem fogathatja el, de nem is akarja, mert az ő hitsorsosa. A keresztúri prédikátornak különben is öröklött jószága van a városban, azért jár be. A követek a püspök előtt azzal is mentegették magukat, hogy a kir. biztosok 1595-ben megengedték a más helyre való kijárást. Pethe erre azt felelte, hogy majd utána jár Pozsonyban s magukat az itt járt biztosokat kérdi meg.

4 1601. május elején a káplánok helyett rendes plebánust választottak ismét Esthion Wimpfhamer János Henrik személyében, akivel formálisan megegyeztek, hogy őket a szomszéd templomok látogatásában nem akadályozza s a keresztelések, esketések és temetések miatt háborgatni nem fogja, mivel a polgárság mind az ágostai hitvallást követi s ebben akar élni és 1 Sopr. mon. II. 129. 1. Vár. jkv. 1599. aug. 2 Vár. jkönyv 1600. dec. 11. Sopr. mon. II. 146. 3 Sopr. mon. Forrásanyag II. 148. 1. 4 Sopr. mon. II. 152. Gamauf I. 379.