Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

ELSŐ KORSZAK. Az alapvetés kora. - VI. Az első számkivetés két évtizede. A keresztúri és nyéki templomjáráskora. 1584—1606.

a prédikátor miatt lázadás és engedetlenség bűnével (rebellionis et inobedientiae crimine) vádolják és oltalmukra levélben fordult Mátyás főherceghez.

1 A többszörös büntetés a tanácsot is szigorúbb eljárásra kényszerítette s a felsőség által tiltott dolgokat ő sem engedte meg. így például Paur Jánost a súlyos beteg édesanyja igen megkérte, hogy halála esetén ne pápista pappal, hanem evangélikus módra énekszóval temettesse el. Paur ezt meg is tette, de a tanács 1596. febr. 5. e miatt megidézte és felelősségre vonta. Mentegetődzésére a tanács azt felelte, hogy inkább vitette volna el az édesanyját más evangélikus helyre és ott temettette volna el énekszóval. A dolog magában véve nem rossz, monda a tanács, de nagy veszedelemben forgunk. A vallás dolgában még nem adott szabadságot ő felsége. Előbb bebörtönözésre, majd 5 forint birságra ítélték Paurt, de utóbb ezt is elengedték neki.

2 A kir. biztosok által adott engedéllyel, hogy a szomszédos helyekre kijárhatnak, bőséggel is éltek a soproniak. Nagy csapatokban vonultak ki Nyékre és Kereszturra minden ünnepen és vasárnapon, ahol Nádasdy Ferenc és Dersfy Ferenc lelkészei és tanítói minden akadály nélkül végezhették tisztüket. A soproniak többször is kérdezték a király tanácsosaitól és a püspöktől, hogy ami Nádasdynak és más városoknak szabad, miért tiltják azt nekik? De hát a kancellár püspökök éppen e város ellen ingerelték Ernő és Mátyás főherceget, mert itt volt az „eretnekség" legerősebb és Bécs a közeli Sopronnal ijesztő példát akart statuálni az egész ország számára. Ezt nyíltan meg is mondták neki. A határszéli Sopron városán mintegy kísérleti nyúlon próbálta ki tudományát a klérus és az udvar. A puszta kijárással azután nem is elégedtek meg, hanem egyes szent cselekvények végzésére a vidéki lelkészeket be is hozták a városba. A jó öreg Akách tűrte ezt, de annál serényebb feljelentő volt a káptalan. 1596. szept. 20. például Glöckel Konrád beneficiátus, a volt plebánus jelenti a prépost és a káptalan nevében a tanács előtt, hogy naponként két prédikátor jár a városban, akik itt esketnek és a szentségeket is kiszolgáltatják.

3 Draskovits Mátyás prépost pedig a püspöknek jelentette fel a soproniakat. Kutasi azután küldött is 1597. febr. 1-én egy királyi rendeletet a városra, 1 Vépen 1595. szept. 19. kelt levele. Gamauf, Dokumente, I. 2. B. 102.912.1. 2 Tanácsjkönyv 1596. Sopr. mon. II. 93. 1. 3 Tanácsjkönyv 1596. szept. 20. Sopr. mon. II. 103. 1. Gamauf I. 373.