Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

ELSŐ KORSZAK. Az alapvetés kora. - VI. Az első számkivetés két évtizede. A keresztúri és nyéki templomjáráskora. 1584—1606.

Súlyosbította helyzetüket, hogy távollétükben, amitől félni lehetett, ismét zavargások voltak itthon. Egyesek úgy akartak papjaik száműzetéséért boszút állani, hogy éjjelenként megostromolták a henye oltáros papok házait, ablakaikat beverték s más efféle kihágást követtek el. A jelentés nyomban megérkezett Bécsbe erről is s maguk a fogva levő elöljárók levélben rendelték el, hogy az összes zavargókat, szám szerint huszonnégyet börtönbe vessék, a mi meg is történt.

1 Október 16-án bocsátották őket szabadon, de ismét csak igen szigorú feltételekkel, amelyekre szóval és írásban kellett magukat kötelezni, úgymint: 1. Mivel e fogsággal az ügy még nincs elintézve, azonnal meg kell jelenniök ott, ahová a király vagy főherceg őket hivatni fogja. 2. Nyomban hazatértük után kikutatják, hogy a legutóbbi zavargásnak kik voltak az indítói és részesei. 3. A vallás ügyében legutóbb kiadott rendeleteket minden hátsó gondolat nélkül teljes engedelmességgel megtartják és a várossal is megtartatják. 4. A soproni klérust minden erőszak ellen megoltalmazzák és illő tiszteletet tanúsítanak iránta. 5. A királynak és főhercegnek még ezután várható resolutiójába is teljes hódolattal belenyugosznak. A tanácsosok szabadságuk fejében kénytelenek voltak e pontokat elfogadni. Pápai Imre aranyműves azonban nem írta alá azokat. E miatt őt még tovább is ott tartották. De végre Draskovich püspök kancellár és a titkárja, Joó János Pápait is hazabocsátotta anélkül, hogy vele a fentebbi pontokat elfogadtatni tudták volna. Faut szerint az országtól való félelmükben tették ezt.

2 A királyi leirat jól mondta, hogy a soproniak még nem róták le minden bűnüket. Az újabb büntetés is. hamar zúdult reájok, amelyre Choron János főispánnak és soproni kapitánynak halála

3 szolgáltatott alkalmat. Chorontól 1571. még Miksa király vett fel 5000 tallér kölcsönt s ez adósság most fiát, Rudolfot is terhelte. Ennek kamatai fejében a soproniak Choronnak fizették évenként a 400 tallérnyi vagy 500 fontnyi királyi adót. És most a haláleset után, midőn az örökösök a tőke visszafizetését köve1 Faut krónikája. Gamauf I. 340. 2 Faut 1584-ről: Alléin Emericus Pápay Goldschmied allhie nicht darein biliigen wollen . . . auch heimgelassen worden, da sie ihn nicht konnten zwingen und mussten sich auch vor dem Land fürchten. Gamauf 1. 335. 3 Nov. 14. Tölti János és Szabó Tamás ment el a temetésére Kaboldra. Vár. számadás. Gamauf I. 341.