Payr Sándor: Flaciánus lelkészek Magyarországban. Pozsony 1916.
V. Magdeburgius, mint ultraflaciánus Eferdingben. Volmar Szalonakon. A fláciánusok üldözése Kőszegen, Nagyhöflány-ban, Kismartonban és Sopronban.
34 indult egyházunk válságos helyzetére 1. A református püspök ezt a flaciánus lelkészt azért is támogatta, mivel ő is, mint a kálvinisták, harcban állott a lutheránusokkal. De bár mily melegen írt is Beythe Volniár érdekében, kérésének az akkori viharos időkben nem lett sikere. Volmár már három év múlva 1595. Gergely napján márc. 12-én Batthyány birtokán mint szalonaki német lelkész fejezte be küzdelmes pályafutását. A mi iskoláinkban tanult, de utóbb a reformátusokhoz áttért Kanizsai Pálfi János jegyezte fel nevét az egyház nevezetesebb halottainak sorába-. Így ez a frankok földén született, Tübingenben tanult, Rueberhez menekült, hányatott életű ember végre is magyar földön, Szalonakon talált pihenő helyet. 1583-ban az Eingang zum Strait című vitairathoz még ő irta az előszót, töb.bet azután az osztrák történetírás nem tud róla. Irodalmi műveivel Andreae Jakabot támadta s Becher Lőrinc horni lelkészt és Hunnius Egyed marburgi tanárt feleletre késztette 3. Vasmegyében Kőszeg városának is volt egy flaciánus lelkésze, a grossglogaui születésű Hübner Simon, akit földesura, Grabner Simon 1580. Pottenbrunnból űzött el. Mint itteni lelkész irta alá az Einfältiges Bedenken című flaciánus iratot. Később 1581. és 1582. Sommerein (St. Maréin) községben működött s mint sommereini lelkész irta alá a Repetitiót. De itt sem volt maradása. Most azután hazánkban próbált szerencsét. 1584. jun. 10-én Kőszeg városához folyamodott lelkészi állásért. Ide meg is hivták és 1586. ápr. 24-ig volt hivatalban. így hát innen is hamar kiadták neki az utat. A kőszegi magyar lelkész, Báthay István ugyanis mint flaciánust jelentette fel őt a tanács előtt és e miatt kellett távoznia, mert a kőszegiek sem tűrték meg a fiaciánusokat 1. A stájerországi Schladmingból kiűzött Hasler Istvánnak azonban már Magyarországban sem volt maradása. Ö, amint láttuk, 1577. a sopronmegyei Nagyhöflányba menekült id. Kollonics Szigfrid oltalma alá. Ernő főherceg azonban itt sem tűrte meg. 1582-ben, midőn neve és tartózkodási helye a flaciánusok kiadott hitvallásából ismeretessé lett, Spillinger Farkas soproni esperesplébánust, ezt a durva, elbizakodott papot küldte ki, hogy a höflányi flaciánus prédikátort űzze el és ültesse be helyébe Perger János plébánust. 1 Beythe levelét közli Fabó A. Beythe István. 30. és 54. Eredíje Gamauf birtokában volt. 2 Quorundam celebrium patriae ministrorum evangelicorum anni fatales in futuram memóriám, annotati. „M. Marcus Volmarius, pastor Germanicus ecclesiae Szalonakiensis. Anno 1595. in festő Gregorii". Pokoly, Egyháztört. Adattár 1910. IX. 93. 1. 3 Raupach, Presbyterologia 8. és 195. 1. 4 Kőszeg város jegyzőkönyvéből, Beyer Teofil főesperes úr szives közlése. Raupach, Presbyt. 65. 1. Raupach, Evang. Oesterreich. II. Forts. 95., 98., 129. és III. Forts. 19. 29. Wiedemann, Gesch. der Ref. im Lande unter der Enns II. 562.
