Payr Sándor: Flaciánus lelkészek Magyarországban. Pozsony 1916.
IV. Horvát Stansith Gergely és Creutzer György. Magdeburgius további munkássága Ausztriában. Reuter, Hohen-berger, Volmar, és a vas-, sopron- és mosonmegyei fláciánusok
28 ordinálta s már 1565. óta Felsőlövön volt. Kern berlini születésű s Backmeister előtt ő is megjelent a vizitáción. Hoë János fraknói lelkész egy családból való lehet a. bécsi születésű Hoë von Hoënegg hires prágai majd drezdai lelkésszel 1. A flaciánus lelkészek közül, csak igen kevés jelent meg Backmeister előtt, azért keveset is tudunk az életrajzukból. A buzgó rostocki tanár azt is megtette, hogy maga keresett fel egyeseket közülök. így május 13-án Magdebugiust is meglátogatta, aki mint házi gazda szívesen és kellő tisztelettel fogadta jeles vendégét, de később mégis sok kellemetlenséget okozott neki és méltatlanul bánt vele 2. Backmeistert Horn és Radaun helységekben, hol tovább időzött, többféle ügyes-bajos dologgal keresték fel a magyarországiak is. így Schubert János, a fentebbi győri lelkész először személyesen kereste fel Hornban, azután pedig levélben Tatáról 1580. május havában kért tőle tanácsot a török-magyar bajvivásokra vonatkozólag. Voltak ugyanis bizonyos lelkiismeretben kérdések, a milyeneket a seregbeli vitézek intéztek hozzá, s amelyekben ő nem tudott eligazodni. Backmeistert kérdezi meg tehát, hogy mit feleljen, ha hozzá fordulnak. A három kérdés szószerinti fordításban a következő volt. 1. Mit kell a török által bajvívásra kihivottakról tartani, akiknek becsületük és jó hírnevűk elvesztésének terhe alatt el kell fogadniok a kihívást és legyőzetvén esetleg életüket is veszítik? Vájjon a keresztyén a törökkel ilyen életre és halálra szóló viadalban részt vehet-e jó lelkiismerettel? 2. A keresztyének és törökök közt a kopja törés is (ein Copi-Brechen) szokásos. Ez pedig abból áll, hogy a török lovag hirét hallja valamely keresztyén lovagnak és levélben felszólítja, hogy kopját törjenek, amit a vitézek közül egy keresztyén sem utasít vissza. Mivel a kopják, melyekkel egymásra rohannak, élesek, hol a keresztyén, hol pedig a török marad holtan a küzdőtéren. Kérdés most már, mit kell az ilyen keresztyénnek haláláról tartani, üdvözülhet-e? 3. Mivel gyakran megtörténik, hogy a keresztyének a törökök között portyáznak s elveszik azoknak ökreit, juhait, teheneit, pénzét, jószágát, feleségét, gyermekét, és mást is, ami csak kezükbe kerül és elhurcolják s azután megtartják, eladják és tetszés szerint bánnak vele, mint a maguk jószágával: kérdés már most, hogy helyes-e ez? Az ilyen lopott vagy rablott jószágot jogos tulajdonnak lehet-e tartani és hogyan kell vele szemben viselkedni? 3 Backmeister ezekre a kérdésekre máj. 31. válaszolt is, amint naplójába bejegyezte, de maga a válaszirat, sajnos, nincsen meg. Radaunban a legnagyobb protestáns előkelőségek, Roggendorf, Hoffkirchen, Lichtenstein sat. keresték fel. Eljött hozzá Bécsből 1 Raupach, Presbyt. 39. 25. 144. 76. 1. Raupach 11. Forts. 103. i 3 Raupach II. Fortsetzung, 121. 1. Takáts S. A török magyar bajvivások című művéhez ime újabb adat.
