Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.
ELSŐ RÉSZ. Az egyes egyházközségek története. - VII. A vend gyülekezetek a Széchyek és Batthyányak urodalmaíban.
elmozdítása és a temlom átadása ellen, Okt, 31-én Musay püspüspökhöz írott felterjesztésükben mondják, hogy a pozsonyi bizottságnak nem volt joga a templomot az egyik féltől elvenni és a másiknak adni; a templom a lutheránusoké is volt, kik különösen a filíákban voltak nagy számmal; néhai Domjáni prédikátor előtt és után más papok is voltak az eklézsiában, „kik nem voltak olyan szinezők, mint ő, tettetvén magát lutheránusnak, de alattomban helvét hitvallású volt s úgy gyóntatott mégis, mint lutheránus minister" ; ha kálvinistaságát világosságra vitte volna, sem akkori jó emlékezetű földesuraik, sem ők el nem szenvedték volna; mindezt megbizonyították volna Pozsonyban, de Nádasdy Boldizsár alispán oda küldött követeiket szidta, fenyegette, (tehát ez is református volt) s így ezeket nem hallgatták meg, (Thury i, m, 323,), így tehát Domjáni Mihály volt az, aki álnoksággal akarta a martyánciakat a kálvinistákhoz átvinni, pedig 1627, az evang. egyházlátogatókat is szívesen fogadta, mintha hozzájuk tartoznék. Ezt az álnokságot és a martyánci gyülekezet igazi helyzetét végül a püspök és az egyházkerület is belátta és 1655. nov. 25-én a németgencsi zsinatukon óvatosságból hozták meg azt a határozatot, hogy minden lelkész évenként saját esperesétől vegye az úrvacsorát, hogy senki az ágostai hitvallás színe alatt a kálvinistaság magvát ne hintse el és hallgatóit az ellenkező vallással fertőztesse meg, miként ezt eddig Alvinczi Péter Kassán cselekedte és Domjáni Mihály Martyáncon. A vallásháborítók 600 forintos büntetésétől félve az evang. lelkészt ugyan nem merték még visszarendelni, de Domjáni és a kálvinisták eljárását ezzel elég keményen elitélték. 1 A földesurak is, Batthyány Ádám, Széchyné, Forgáchné, Meszlényi Benedek és Tipits Márton is az evangélikusok mellett foglaltak állást s így történt, hogy az evang. lelkész (Sinkoch János) egy félesztendő múlva ismét visszatérhetett Martyáncba, sőt magok a kálvinista részről való céhmesterek vitték vissza a közeli faluból a parochiára, Musay püspök, (kinek a martyánciak azt is irták, hogy „kicsoda az, aki hatalommal kálvinistát tukmál rájuk, bizony futva szalad, akárki lesz"), feladta előbbi álláspontját és 1661. évi jegyzékében Martyáncot már az evang. 1 Régi jegyzőkönyveinket oly hiányosan vették fel, hogy az egész martyánci ügyről csak az utóbbi határozat van beirva (II. 446. 1.) Thury E. szószerint közli a 325. lapon.
