Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - IV. Az evangélikus istentisztelet.

megküldte, ezt írja: „Akkor szépek ezek igazán, ha lantkisérettel éneklik." S ajánlja, hogy udvarában az ifjak és hajadonok tanulják be s úgy énekeljék. Nádasdy maga is zenekedvelő volt, levelében magyar dalt idéz és Tinódi Sebestyén az ő udvarában élt és halt meg. Fia Ferenc is olasz zenészt (Mantuano Kamiilót) tartott udvarában. Ismeretes, hogy Sztáray is szép hangjával és énekével mily hódítást tett a baranyai nép körében. Sztárayn kivül ki a zenét még Olaszországban tanulta, a dunántúli reformátorok közül Szegedi Kis István volt jó énekes. Ennek később Ráczkevén, mint egykor Luthernek, egész kis muzikális házi köre volt. Jeles zenész volt a tanítója, Szebeni János is, akivel ebéd és vacsora után sokszor énekeltek, Szebeni a tenort, Szegedi a basszust. A jó papnén, Erzsébeten kivül Skaricza Máté, Szováti Gáspár budai pap, Bakonyi Albert ceglédi püspök és volt munkatársa, Vörösmarti Illés szokták ilyenkor a házi zenét hallgatni. Jellemző az is, amit Szenczi Molnár Albert mond: „Az lelki tanúsággal teljes énekek által is, az melyeket az evangéliumnak tanítói szerzettének és az szegény Deákok az ajtók előtt házanként éneklettenek, sok számtalan emberek vezéreltettenek az igazságnak esméretire Németországban, Belgiumban, Franciaországban, kiváltképen pedig Magyarországban, holott a könyvnyomtatásnak szük volta (és) fogyatkozása miatt ez eszközzel kellett gyakran élniek az tanítóknak, az kik az Deákoknak szép lelki tanúsággal teljes énekeket irtanak eleikben, melyeket nem csak házanként, hanem lakodalmakban is megénekeltenek." Sopronban, Csepregen, Kőszegen (és egyebült is bizonyára) az iskolák az énektanításra nagy gondot és sok időt fordítottak. Csepregi Mihály deák 1650. oly jártas volt a zenében, hogy mint látni fogjuk, irott graduált is tudott szerkeszteni hangjegyekkel. Nagyobb városi helyen voltak orgonák és orgonisták, vidéken kisebb helyeken (Sopron és Mosón megyében) pedig „regál" nevű kisebb hordozható orgonát használtak.

1 Az első magyar evang. énekeskönyvet és pedig hangjegyekkel Gálszécsi István gyulai lelkész 1536. Krakóban adta ki és Perényi Péternek, Siklós vár urának ajánlotta. A fennmaradt töredéken Luthernek három éneke foglaltatik: a tiz parancsolatról, a Hiszekegyről szóló (Hallgasd meg hív ember, Mi hiszünk az egy Istenben) és Husz Jánosnak Luther által latinból németre fordított urvacsorai éneke: Jézus Krisztus, mi üdvösségünk 1 Skaricza-Faragó 48. Földváry L. 213. Szenczi Molnár, Postilla Scult, Oppenheim 1617. 1073. 1. Dézsi L. Irodtört. Közi. 1911. 258.