Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - VIII. Evangélikus egyházunk a magyar nemzeti szellem szolgálatában.

után Sopron város mindent elkövet, hogy a magyar nemesség tanuló fiait ide vonja s mind ennek koronája volt, hogy a csepregi iskola elveszte után Sopron német nevű tanácsosai, Grad, Reichenhaller és a többiek 1658. a régi német gimnázium mellé egy új magyar lyceumot ís alapítottak, melybe a jeles Kövesdy Pál nyelvtanirót hívták meg első rektornak. A hagyományos magyar szellem ápolásának itt a német városban továbbra is ez az evang. iskola volt a központja. Telekesi Török István, a kuruc huszárezredes itt tett alumneumi alapítványt magyar ifjak számára, Ribini János tanár 1751. itt mondta el és adta ki Oratióját „De cultura lingvae Hungarícae". A dunántúliakon kívül ide jártak akkor a Hellenbach, Radvánszky, Jeszenák, Sréter és Prónay fiuk is. Itt tanult Berzsenyi Dániel s később Vajda Péter, Székács, Döbröntey, Pákh Albert, Dóczy Lajos, Sántha, Csengey és Torkos László. Itt született s tanult Zay Károly gróf, a nagy magyar. Itt alapítá Kis János a soproni költő-pap és püspök az ifjúsági „Magyar Társaságot" 1790. az első ilyent. Kisnek gazdag irói munkássága, Kazinczyval való barátsága és levelezése s a sok hálás tanítvány irodalmi központtá avatta Sopront. A magyar politikai reneszánsz hatása alatt itt született meg 1827. a „Deákkutí Vármegye" a magyar nyelv, viselet, zene és tánc ápolására. Mindezek az erős nemzeti törekvések és alkotások alapjukat és gyökérszálaikat már ott lelik meg a XVI. század reformációjának szellemében. Evang. ifjaink Németországba, Wittenbergbe jártak ki, de még a wittenbergi magyar burza is kötelezővé tette a magyar öltözetet. „Ha pedig valaki nem pirulna magyar öltöny helyett más nemzetbeliek ruháját felvenni..." így fenyeget a komoly intés. Ez is hagyományossá lett. Soproni theológusaink még ezelőtt 25—30 évvel is, ha előbb nem, de a halle-wittenbergi egyetemre való kimenetelükkor magyar ruhát csináltattak. A nemzeti szellemhez való hű ragaszkodás mellett evang. ifjainknak ez a nyugatra, német földre való járása nagy jelentőségű volt hazánk kultúrtörténetében. A mélyebbre látók, a hivatottak sok szellemi kincset hoztak onnan haza magukkal. Lutheri evang. egyházunknak, iskoláinknak, a külföldi stipendiumoknak nagy érdeme az, hogy a magasfokú nyugati német műveltséggel az érintkezést a reformáció kora óta immár négyszázadon át közvetítették. Történelmi hivatásuk volt ez és pedig nem csekély értékű. Szeniczei Bárány György esperes, a magyar pietista, Francke tanítványa Halléban, nem csak a gyakorlati eszmékkel megtermékenyített keresztyénséget, a szent