Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - VIII. Evangélikus egyházunk a magyar nemzeti szellem szolgálatában.

egyházunkban is tudunk erre példákat. Feltűnő lehet, hogy dunántúli magyar evang. lelkészeink, tanítóink és patrónusaínk sorában is annyi az idegen nevű: Gizdavics, Musics, Belesics, Tokoich, Klaszekovics, Zvonarics, Domsics, Sztansics, Francsics, Jagodics, Podrianics, Dimiakovics, Draganosics, Rusanics, Orsics, Miholics, Vitkovics, Szedenícs, Físztrovícs, Sipkovics, az illyriai Zábrák sat. Ezek a Horvátországból s főként a Kanizsaiak Velíke és Stenyicsnyak nevű helységeiből a török elől 1533. és már előbb is hazánkba menekült szláv népeknek az utódai voltak, eredetileg horvátok, de a magyarok tótoknak nevezték őket. Itt a magyar evang. községekben maguktól minden kényszerítés nélkül megmagyarosodtak, idővel anyanyelvüket is elfeledték. A sárvári Zvonaricsok, különösen Mihály és Imre, valamint Klaszekovics és Físztrovícs püspökeink is igen jó magyarsággal írták műveinket. Erre a horvát származásra az endrédiek még 1631. is jól emlékeztek. Az ekkori egyházlátogatás jegyzőkönyve szerint vallják: „Vagyon egy kelyh, melyet régi eleik Velikéből magukkal hoztak, anno Domini 1515. csínáltatván. Vagyon ugyan onnéjd hozott régi keszkenyő reá való, kin az régi betűkkel tótul vagyon carmasin selyemmel kivarrva Istennek tíz parancsolatja". Voltak ilyen beköltözött és megmagyarosodott horvátok Sopronlövőn és Kövesden is. A lövőíek 1631. még azt kérik Musay Gergely lelkészüktől, hogy „őkegyelme tótul ís néha-néha prédikállana némelyekért". Tehát már csak kevesen voltak, kik a velük hozott ó-szláv nyelvhez ragaszkodtak. Lövőn volt még 1631. „egy tót graduál, nyomtatott". Es Kövesden is „egy magyar graduál szakadozott Huszár Gálé és egy tót graduál is". Vajda György lövői lelkész még 1650. is „tótbul fordított énekeket" kért Csepregi Mihály diáktól. Más bizonyságaink is vannak, hogy horvát családok éltek magyar evang. községekben. Deven Mihály volt zágrábi polgármesternek leánya, Deven Kata, tudós Leporini István özvegye, 1576-ban a vasmegyei Hegyfalun lakott, Dragonus Gáspár soproni magyar-horvát lelkész itt vette feleségül. Igy menekült Sopronlövőre a Herbics család ís Sziszek városából. Itt felvette a Lövey nevet s Lövey Mátyás 1623. magyar nemességet kapott, megyei esküdt volt és Sopronban városi tanácsos, iskolánk egyik jóltevője. Lövey Balázs pedig 1682— 1707. a győriek kiváló lelkésze. Horvát eredetű lehetett Nádasdy Tamás udvarában Perneszith György is. Osztopáni Perneszi András 1566. irta Miksa királynak: „Szigetvár elfoglalása után Lövőre vonultam családommal és ott kastélyt (castellum) épí-