Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - VII. Az iskolák és a nevelés ügye.

évi 10 köböl búzát adott a lövői iskolának. Sajátkezüleg irta rá a folyamodásra, hogy ,,az ott való scholamester látván az ifjaknak tanuló voltukat, felét az ott valókra költse, felét magának tartsa; ha pedig nem volnának öreg ifjak, magáé legyen éppen (egészben)". Lozson a deákoknak is volt egy kis jövödelmük: „A deákok (studiosi) mindenféle harangozással tartoznak, kiért minden szőlőtűi (szülötül) egy meszely bor (jár) ; halott temetéstül két tál étkek, egy kenyerek és borok is, amikor vagyon". Csepregen és bizonyára más helyeken is megvolt ,,az deákoknak az városon való mendíkálása". 1647-ben az volt a panasz, hogy a hitehagyott Nádasdynak Budai István nevü tiszttartója „az remittált alsó templomnál való deákokat prohibeálta az városon való mendíkálástól". Sopronban már az iskola átszervezése óta (1557) volt kisebbféle alumneum bennlakással s a tanács az idegen tanulókat is segélyezte. Különösen az énekkarban segédkező, úgynevezett adstans ifjak részesültek nagyobb pártfogásban, Fuchsjager István lelkész és Schwanshofer Kristóf rektor idejében 1610. szervezték jobban ezek alumneumát. Egyelőre csak 8 ifjút vettek fel ide, akik lakáson és élelmen kivül ruhát és ágyneműt is kaptak. Ezen kivül szokásban volt itt is a mendikálás, házról-házra járva szedték össze a szegény diákok élelmét. Oláh Ilona, az esztergomi prímás testvérhúga 1579. Wolf Máté evang. tanítónak 25 forintot, Mihály pulyai gyermeknek tanítására 300 frtot, Pathay Albert taníttatására 200 frtot, a nála iskolába járó Mártonnak, a pápainak taníttatására 100 forintot, a szegény tanulóknak feltételesen 100 frtot hagyott. A soproni iskolának tágabb körben is jó hire volt. 1610-ben Scriba György és Pastoris András mint szegény adstans ifjak folyamodtak a városi tanácshoz s az indorsatio szerint az volt a határozat, hogy a kórház gondnoka adjon nekik hetenként egy kenyeret a szokott nagyságban s két font hust és fél messzely bort; a városi kamarás pedig negyedévenként egy tallért fizessen nekik. 1638ban elrendelte a tanács, hogy az alumnusok, kiket a város tart el és az iskolában van lakásuk, az énekkarban (chorus musicus) és a temetéseken szorgalmatosan részt vegyenek; s hogy éjjelenként az utcákon ne csavarogjanak, legyen felügyelőjük, ki az iskola kapuját nyáron esti 8, télen 7 órakor bezárassa. Andrássy János tanácsos 1641-ben 1000 magyar forintot hagyott a szegény tanulók tandíjának fedezése céljából. Lövey Mátyás is 1647. hasonló célra nagyobb összeget. Wittnyédy István és Grad György pedig 1652. hat magyar származású ifjúnak eltartására vállal-