Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - VII. Az iskolák és a nevelés ügye.

nem hivott tanítót. De nagy gondot fordítottak iskoláikra eleitől fogva a mosonmegyei német gyülekezetek. Pomogynak, Ilmicnek emberemlékezet óta van tanítója, akinek fizetése évi 30 forint, 15 köböl buza, minden gyermektől 25 dénár, egy-egy szekér nád; temetésért 10 dénár, inventárium Írásáért egy köböl gabona s minden esküvőkor 10 dénár. Muraszombaton és a vend községekben az egész helyes egy köböl, a félhelyes félköböl búzát elcsapva adott a tanítónak, tandíjat a gyermekek minden kántorra az 1. és 2. esztendőben 25 dénárt, a 3. és 4. esztendőben 32 dénárt, azután való esztendőkben pedig 50 dénárt fizettek. Itt tehát négy évnél tovább jártak a gyermekek az iskolába már akkor is. Szent Gál kakasa, vásárkor a hüvelykés minden gyermektől itt is megvolt. Több helyen külön fizették ,,a felhő ellen való harangozást is". Erről mondja a csepregi díjlevél: „Mikor rút, undok felhők vannak menydörgéssel és villámlással, mig az határon kivül vannak, akkor az öreg deákokkal harangoztasson az scholamester, hogy az keresztyén emberek felemeljék az ő szivüket és az mennybéli Ür Istennek igen könyörögjenek, hogy ő szent Fölsége megoltalmazza mind marháinkat és mezőn való életünket, hegyen és völgyön való szőlőinket és minden marháinkat". Tehát nem babonás hit fűződött a harangozáshoz, hanem csak imádkozásra hivták fel vele a híveket. d) A tanulók segélyezése itthon és a külföldön. Ifjaink a külföldi egyetemeken. Sibolti Demeter, a wittenbergi burza szeniora. De nem csak a lelkészekről és tanítókról, hanem a szegény tanulók ellátásáról is gondoskodtak a patrónusok és gyülekezetek. Különösen a városi polgárságnak volt ez hagyományos szép szokása. Több régi iskolának volt erre a célra szolgáló alapítványa és egyéb jövedelme, amint ez már a régi kánonokból is kitűnik. A baranyai 32. és a meszleni 66. kánon mondja; „Az tanuló deákok, kik az végre tanulnak, hogy az ecclesiában az Úr Istennek akarnak szolgálni, azok éljenek az régiektől rendelt alamizsnából. De ha szófogadatlanok lesznek, röstek és henyélők, idestova való vándorlók: effélék az scholákból kiűzessenek. Meglássák azért az scholamesterek, kiket kölljön scholájokban befogadniok; az kiket penig befogadnak, esztendeig azok az scholákból ki ne menjenek, hanem megmaradjanak és tanuljanak". Régi buzgó főuraink elsőrendű kötelességüknek ismerték a tanuló ifjúságnak itthon és a külföldön való segélyezését. Ebben már Nádasdy Tamás nádor és az özvegye, Kanizsay Orsolya is szép